Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)

Békekötés második Trianonnal

sajátos tartalom érzékeltetéséhez. Ez pedig egy szavakba nem foglalható tartalomnak érzékletes megjelenítésére való törekvés. Mi a művészet? Az eddigi megéléseimhez törvényszerűen betört ezen kérdés felvetése. Miért nem kezdtem hozzá - a második világháborút megúszva - létem anyagi biztosításához? Hiszen szűkebb környezetem erre biztatott, ezt várták volna tőlem. Ugy látszik, nem kívül, az érzékletes világban láttam az igazat, a jót, a szépet, hanem belül, az énemben. Az általam teremtett világban önmagamat akartam szemlélni. Bizonyítani akartam saját magamnak! Az egész világban történt dehumanizáció elfogadhatatlansága késztetett arra, hogy a rám kényszerített szűk világomból messzebbre tekintsek. Nemcsak tekintsek, hanem felelősséget is érezzek az elembertelenedés ellensúlyozására. Bevallom, sok filozófust, irodalmárt, művészt, tudóst áttanulmányoztam, hátha meghatározzák: mi a művészet? Mindegyik bő elmélkedését azzal végezte, hogy képtelenség meghatározni. Én sem vállalkozom rá, viszont érzékelésére, a művészet szemlélésére annál inkább ráirányítom a figyelmet. Nemcsak a saját munkásságomból kikerült művekre, melynek minőségét nem az én feladatom értékelni, de a művészetszemléleti betekintésnek a módszerét viszont megértetni szeretném. A művészet valami olyasmi, ahogyan Móra Ferenc ír a Kincskereső kisködmön című novellájában. Iskolás gyerekekről van szó. Szegény gyerekek csoportja. Az iskolaterem is szegényes falusi hely. A kis bicebóca (sánta) árva gyereket öregkorú nagyapja neveli egy bánya akna-lakásnak kijelölt részben. Messze lévén az iskolától, délben is, míg a többiek hazamennek, ő ott marad. Az osztálytársak mély érzelmükben a szegény sorsú gyerek iránt, tízóraijukat adják neki. Az egyiknek még tízóraija sem volt, amit átadhatott volna, de mégis nem akart ajándék nélkül lemaradni, így azt adta neki, amire képes volt, amit tudott. Tótágast állt. Könnyekig megható történet. Ez a művészet. Oly módon szeretném személyiségem alakító tényezőit köznapi események alapján is feltárni, hogy képzőművészeti tanulmányom is arra irányuljon, mentől inkább elsajátíthassam azokat a vizuális eszközöket, amelyek lehetővé teszik a tartalmat megfelelő formába önteni. Réti István mester mondja A képalkotó művészet című művében: „A természettanulmány adja a képzeletnek a nélkülözhetetlen élményanyagot, amelyből ez valóságszerűen, meggyőzően alakíthatja belső képeit. " - „A helyesen irányított természettanulmány legmélyebb művészi jelentősége a festőre és szobrászra nézve azonban abban a szemléleti módban és gyakorlatban van, amely az élő valóság érzékeny tapintásához szoktatja a szemet. " „A természettel való állandó kapcsolatban fejlődik ki a látásnak az a finom képessége, amelyet nem pótol semmilyen logikus gondolkodás. A művészi alkotásban az élő felület, az élő vonal, az élő forma és a szín melegét s rezdülését viszi be, vagyis az életet magát, ami a műalkotás művészi értékének esztétikai élvezésnek és ítéletnek is legfőbb kritériuma ". Ezen gondolatokat előkészítőnek szántam azon gondolati útnak a megértéséhez, amelyet most már műveim bekapcsolásával is igyekszem majd a megfogható, mind a megfoghatatlanhoz közelebb vinni, ezen gondolatok nyomon követőihez. Húsz év telt el a két világháború között. A második világháború befejezése utáni állapotokról történelemkönyvekben található az állítólagos újjáépítés feltárása, értékelése. Az elkövetkezőkben nem a külsővel, a belsővel szeretnék foglalkozni. A dehumanizáció 78