Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)

Ötórai teán Madarász Viktor lányánál

Ebben az időszakban nem panaszkodhatom, hogy nem voltam szerencsés, és hogy ez anyagiakban is könnyítette helyzetemet. A képek sorsáról részletesen most nem szólok, nem is ez most a célom, inkább a fenti gondolatok elmélyítésének illusztrálására szolgálnak az események. Az érdemelne majd hosszabb elmélkedést, amit olyan cím alatt is említhetnénk; - a festészet szerepe a társadalomban. Az emberek festészethez való viszonya, és sok más kérdés. Ötórai teán Madarász Viktor lányánál Hány fényes lélek tépte el magát, Virrasztott a szív égő romja mellett, Hogy tévedt, sújtott embertársinak Irányt adjon s erőt, vigasztalást. Az el nem ismert érdem hősei, Kiket - midőn már elhunytak s midőn Ingyen tehette - csúfos háladattal Kezdett imádni a gálád világ. (Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban) Elérkeztem a negyedik évhez. Aki a tanári oklevelet meg akarta szerezni, disszertációt (szakdolgozatot) kellett írni, művészettörténetből vagy rajztanításból. Én a művészettörténetet választottam. E tárgyból professzorunk, Rabinovszky Máriusz volt. Meg kellett vele beszélni, hogy milyen témakörben akarunk dolgozni. Én először: ,,A térábrázolás problémája a festészet történetében " témát választottam. A professzoromnak tetszett, de lebeszélt róla, mondván, ez olyan téma, mely doktori disszertációnak 109