Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)
AZ ÜVEGGYÁRTÁS VIRÁGKORA
a paraszti lakóházaktól legfeljebb méretében különböző épületeket mutat be. A másik pedig gyáripari jellegű termék-előállítást, modernebb gépi berendezéseket igénybe vevő üveggyárakat tár elénk. Az ábrázolások tulajdonképpen azt a kettősséget tükrözik, amely az 1830-1840-es évektől a magyar üvegiparra jellemző volt. Még működtek a régi üveghuták, de mellettük már megkezdték termelésüket a modernebb technikát alkalmazó üveggyárak. Számunkra elsősorban azok az illusztrációk szolgálnak tanulságul, amelyeken régi alapításű, hagyományos technikával dolgozó üzemek láthatók. Az épületek földszintesek, falazatuk kőből vagv fából rakott, tetejük zsindellyel fedett és több bejáratuk van. Az illusztrációknak megfelelnek a XVII—XIX. századi leírások, amelyek az üveghutákat tárják elénk. 1641-ben a makovicai uradalom hutáját a következőképpen mutatja be az összeírás: ennek oldala boronafa, a földele diribdarab fenyődeszkából faszeggel sendelyezett.. ." 8:i 1649ben a porumbáki huta „Az csűrházra az udvarból nyílik nagy kapu fenyődeszkából csinált. A csűrházra az udvarról nyílik három ajtó fakó, fedezeti sindelyes, oldala boronából. Sem bent, sem künt nem tapaszos." 86 A regéci uradalom üveghutája is egy 1726-os összeírás szerint „bükkfagerendákból épült, zsindellyel fedett... szokás szerint négy ajtóval ellátott". 8 " A diósgyőri koronauradalom 1775-re újonnan felépített üzeme 12 öl hosszú, 5 öl két láb széles volt, falát kőből rakták, tetejét zsindellyel fedték. 88 Ugyanebben az időben a béli huta épülete 12 öl hosszú és 6 öl széles volt, de ez fából készült. 1849-ben a regéci huta épülete 14 öl hosszú, 7 öl széles volt, és teteje zsindellyel fedett. 89 A somhegyi huta is hasonló méretű volt, ezt azonban kőből építették.''" Anélkül, hogy a példákat tovább sorolnánk, megállapítható, hogy a kis erdei üvegcsűrök épületei a helyi adottságoknak megfelelően fából vagy kőből készültek, és méretük 12—14 öl hosszúságú, 5—7 öl szélességű volt. Rendszerint 4 ajtó biztosította a bejáratot. Az illusztrációk és a leírások adatait lényegében megerősítették a régészeti feltárások is. Az ország területén XVII—XIX. századi üveghuta feltárására eddig két helyen került sor. Az egyik Mátraszentimrén, amely egy 1741-ben épített üveghuta romjait tárta tel, a másik pedig a zalai V r étyempuszfán, ahol egy 1806-ban létesített üzem maradványai kerültek felszínre.'" A régészeti feltárások során megállapították, hogy az épületek mérete egyezett az összeírások adataival. Mátraszentimrén az épület oldala nem volt falazott, a kemencék fölé egyszerű ágasfás tetőszerkezetet húztak, ami csak az eső ellen nyújtott védelmet. Vétyempusztán már fából és kőből rakott oldalfalai voltak a hutának. A régészeti feltárások felszínre hozták az üzemek berendezését is. Mindkét helyen 3—3 kemence szolgálta az üveggyártást. A temperáló kemence külső mérete 5x4 m volt. Főbben 900-1000 C körüli hőmérsékleten végezték az üvegmassza olvasztására használt tégelyek előmelegítését, és az olvasztásra váró anyagok előkészítését. Különösen a kvarctartalmű kőzet, az ún. békasó előmelegítése volt fontos művelet. A gondosan kiválasztott kvarckavicsot előmelegítés után vízbe dobták, s az szinte szétrobbant apró darabokra, majd ezt tovább törték, vízzel mosták, ülepítették, hogy a kívánt szemcsenagyságot (0,2—0,5 mm) elérjék. Máskülönben a kvarckavics nem olvadt volna meg. 4x3,5 m külső alapméretűek voltak az ún. híítőkemencék. A kész üvegáru szabad levegőre kitéve — a hirtelen hőmérsékleti változás miatt - elrepedt, tönkrement volna. A harmadik kemence az ún. mühelykemence volt. Ez volt a legnagyobb méretű. Ebben tégelyekben olvasztották meg az ömlesztett nyersanyagokat, és ezekből történt az üvegtermékek fúvása, előállítása. A mátraszentimrei és vétyemi hutákban használt kemencék szerkezetüket, kivitelüket, sőt méretüket tekintve is azonosak voltak. Ebből következtethető tehát, hogv a XVIII—XIX. században lényegében azonos módon készültek. A kemencék készítésekor először a földbe árkot mélyítettek, s ennek aljába sárba rakott köveket helyeztek el, majd az árkot patkó alakban nagy, görgetett patakkövekkel vették körül. Ezt az alapozást boltozták át részben téglával, részben kövekkel. A kemencctér alatt hypocaustumszerű járat hűzódott, melynek kezdetleges kiképzésű szájrésze, és a másik végén kéménynyílása volt. Három kemence tökéletesen elegendő volt az üveggyártásra. Ennél több kemencével csak akkor találkozunk, ha már táblaüveget is készítenek. Kevesebbel pedig akkor,
