Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS VIRÁGKORA

ha a nyersanyagok előkészítését törőmalmokkal vagy a hutaépületen kívüli objektumokban, szárítókban, törőkben végezték, és a hűtést a tulajdonképpeni műhelykemencében oldották meg. A régészeti feltárások és a gyakorlati, technikai ismeretek összevetése a már említett huták összeírásaival ismét tanulságos lehet, illetve megállapításainkat megerősíti: a makovicai üvegcsűrben 3 kemencét használtak. Porumbákon is három kemence volt, csak ezek funkciója, elhelyezése különbözött más huták berendezésétől: „Benne vagyon deszkából csinált kamara, annak ajtaja fakó, benne is még vagyon fa-as^aló kemence, Vagyon benne arany választó kemence, az közepin kemencze, kiben miveluek." Úgy tűnik, hogy itt csak két kemencét használtak üveggyártásra. Az elsőben, a fa s%áraszfóban — mint neve is erre enged következtetni — csak a tűzifa kiszárítása történt, s ezt a kemencét fallal leválasztották a munkatérről. Egy kemence szolgált a nyersanyagok olvasztására, és ebből dolgoztak a mesterek. Az arany választó kemence funkciója ismeretlen. A Bükk hegységben, Újhután (ma: Bükkszentkereszt) 1780-ban már négv kemencét használtak. Ebben az időszakban Magyarországon a nagyobb hutákban már mindenütt 4 kemence szolgálta az üveg előállítását. A negyedik kemence a táblaüvegnyújtó kemence volt. Az üvegkészítő műhelyeknek vagy officina vitriarióknak — ahogyan általában a latin nyelvű források emlegették — csak központi magját jelentette a kemencéknek helyet adó hutaépület.

92 Mellette kiszolgáló létesítmények sora állott. A nagy vízigény miatt az üzemek mindig folyóvíz mellett települtek. A műhely mellett állott a kőtörő malom, a hamuzsírégető, a tűzálló tégelyek és téglák, valamint a formák készítését biztosító fazekasház. A műhelyépület szomszédságában építették fel általában a hutásmester lakóházát, a szakmunkások és hozzátartozóik szálláshelyét. Mivel a termékekhez szükséges nyersanyagok beszerzését és az áru értékesítését a hutabérlők oldották meg, a telephelyen volt istálló, csűr, raktár is. Az állatok tartására a bérlők rendszeresen legelőt béreltek az uradalmaktól, sőt a munkások ellátására a korcsmáltatási jogot is haszonbérbe vették. A XVIII. század második felétől egyre gyakrabban festő- és köszörülőműhelyek is csatlakoztak a műhelyépületekhez. Lényegében a huták területén egy kisebb telep alakult ki, ami a későbbi falu magját alkotta, ugyanis rendszerint a huták szomszédságában önálló falvak, ún. hutatelepülések is keletkeztek, amelyekben templom, kápolna, temető is helyet kapott az idők során. Ebben a magyarországi hutákra jellemző, általánosnak nevezhető képben legfeljebb csak annyi lehetett az eltérés, hogy egy-egy kisegítő műhely (hamuzsírégető, kőtörő malom stb.) távolabb helyezkedett el. A XVIII. század egyik legjelentősebb magyarországi üveghutája, a béli üzem telephelyén, a műhelyépület mellett több melléképület állott, mint ez az 1748. és az 1760. évi összeírások alapján rekonstruálható. A hutaépületekben a kemencénél 9 üvegfúvó dolgozott, az olvasztótégelyek közül kettőben a kristályüveg készítéséhez szükséges matériát olvasztották. Az üveges kemence mellett egy deszkafallal leválasztott helyiség volt a „lignefactorok kamrája". Itt keverték, állították össze a nyersanyagokat. A központi részen kívül — ahol az üveges kemence, a hűtőkemence és a faszárasztó kemence kapott helyet — egy külön helyiségben volt a táblákat nyújtó kemence, ahol az ablaküveg készítéséhez szükséges masszát olvasztották. Itt fújták és nyújtották az üvegtáblákat. A főépület 7 helyiségének egyikét üvegmetszőknek a háza vagy politornm elnevezéssel tüntették fel már 1748-ban a hutaleltár készítői. A huta területét kerítés vette körül. Az elkerített területen állott az üvegraktár, az istálló, a csűr és a mészárszék, valamint a racionalista háza, a hutásmester háza és a fazekasműhely, ahol egyrészt a kemencékhez szükséges „csudálatos téglák", másrészt pedig az olvasztásnál használt edények készültek. A Hagymás patak partján állott a „békasótartószin" és a „békasótörő malom", melynek kerekét és a hat zúzókalapácsát a víz energiája hozta mozgásba. A malom mellett helyezkedett cl a kőégető kemence, ami feltehetően a kvarckavics izzítására, hevítésére szolgált. A huta elkerített területén kívül egy épületben, a „flusztfőző házban" négy kádban készült a hamuzsír.

93 Majdnem egy évszázaddal később közel hasonló képet kapunk a bükki répáshutai és a parádi hutáról is. Répáshután, Diósgyőr közelében 11 hold 319 -öl területen a hutaépület mellett helyezkedett el a köszörülő l)áz

? a hutásmester és a legények szálláshelye, az istálló,