Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS VIRÁGKORA

bellovári lakos 12 esztendőre bérbe vette if). Inkey Imrétől „...hasonló Oveget készítő Fabrikának felállítása végett".

39 Simichen a bérleti szerződés értelmében évente 1000 öl fa kivágására is jogot szerzett. Simichen Antal vállalkozásának elindulásáról, az üvegkészítés újbóli feltámasztásáról azonban egyetlen forrás sem tájékoztat. Zala és környéke legjelentősebb üvegkészítő központja Vétyemben volt (ma Vétyempuszta). A vétyemi huta a rátkaihoz hasonlóan 1806-ban épült fel Eszterházy Miklós birtokán. Az üzem alapítója és első bérlője Vojta Ferenc körmendi lakos volt. A vállalkozás sikerességét bizonyítja, hogy a huta körül nagyon gyorsan és dinamikusan fejlődő település alakult ki. 1819-ben 122, 1836ban már 230 főre növekedett a kis falu lélekszáma. A nagy fellendülés Karger Aloysin bérlősége idején következett be. A hutásmester 1776-ban született a csehországi Gramborselriben és a 10— 12 fős szakmunkásgárdáját cseh, osztrák, morva és horvát üvegesekből verbuválta. Az egykemencés és 5 olvasztótégelyes üzemben ablak- és öblösüveg-készítés folyt. Az öblösüvegek nagyobb részét palackok tették ki. PLzen belül is jelentős arányt képviseltek az üzem specialitásának számító patikai-orvosságosüvegek és a nagyméretű tárolóedények. Az orvosságosüvegeknek a bécsi és a horvátországi Várasd patikáinak megrendelései teremtettek biztos piacot. A nagyméretű, 4—8 literes tárolóedények közül a rövid nyakú, lapított gömb testű „pocakos üvegek" tipikus vétyemi üvegeknek tekinthetők. Mellettük azonban gyártottak hengeres testű ballonüvegeket is. A palackok többségét fúvással gyártották, ezért méretük és formájuk igen változatos. Ezt a változatosságot fokozza a felhasznált üveg színének sokfélesége is a moszat-zöldtől a barnáig, az opalizálótól a csontüvegig.

60 Az ivóedények is változatosak voltak funkciójukat, formájukat tekintve egyaránt. A pálinkáskupától a söröskorsókig, az egyszerű borospoharaktól a talpas, serleg formájú poharakig mindent készítettek. A leggyakoribb díszítménvt a gravírozott és a préselt motívumok jellemezték. A vétyemi huta termékei az 1850-es évektől a Dunántúl nagy részén piacképesek voltak, kiváltképp miután a somhegyi és úrkúti huták beszüntették termelésüket a Bakonyban. A huta történetének az ajkai üveggyár megalakulása vetett véget, mivel ez a hagyományos technológiával működő üzem sem volt képes versenyre kelni egy modern üveggyárral. A Dunántúl szó szoros értelemben vett üveges vidéke a Bakonyban volt. Helytálló ez a megállapítás az üveghuták számának és a termelt üvegek mennyiségének alapján is. A hegység erdőkben gazdag uradalmaiban, mint általában az ország más részein is kezdetben az uradalmi önellátás volt a cél. Azonban hamarosan felülkerekedtek a piaci szempontok és előtérbe került az értékesítés. A dunántúli városok, borvidékek óriási mennyiségben igényelték az ablak- és öblösüvegeket, ezen túl az ország fővárosa, valamint az Alföld középső, nyugati térsége is. A piaci lehetőségeket kihasználva némelyik uradalom egv időben több üveghutát is működtetett. A termelés növelése elé egy idő után a rendelkezésre álló fa szűkös mennyisége emelt gátat. A fahamu hiányának enyhítésére, a háztartások fahamujának felvásárlására épülő speciális helyi kereskedelmi tevékenység alakult ki. A Bakonyban a veszprémi püspökség birtokán kezdődött el először a XVIII. században az üvegkészítés. Egy osztrák határszéli hutából 1710 táján Rubner Ferenc János érkezett három fiával együtt, hogy üvegkészítő műhelyt létesítsenek Városlőd határában. A Pille nevű határrészen, 1747-től Városlődtől különválva önálló településen az 1730—40-es években már 8-10 Szalonak, Léka és Rohonc vidékéről származó mester fújta szüntelenül az üveget.

61 Rubner halála után érdekes módon nem fiai közül, hanem az első munkáscsapattal ideérkező Gasteiger családból került ki az új hutásmester. Gasteiger János Mihály a püspök sürgetésére 1753-ban egy újabb huta építését kezdte meg, miközben Pillén is irányította a termelést. A hutásmester abban reménykedett, hog}

7 mindkét — helyi szóhasználattal élve öeg bánya bérlője lehet. A püspökség nem méltányolta hűséges embere múltját. Döntését a minél nagyobb bérleti díj befolyásolta és ezért versenyhelyzetet alakított ki a régi és az új huta bérbeadásakor. Versenytársat keresett és talált Adler Ferenc délcsehországi üvegesmester személyében. A hutákért folytatott vetélkedés végeredménye az lett, hogy Adler a pilléi, Gasteiger pedig az új huta