Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)
AZ ÜVEGGYÁRTÁS VIRÁGKORA
butyászai huta termekcinek felsorolásakor olvasható először a parasztüveg elnevezés minden közelebbi megjelölés nélkül. „Parasztüvegeket szépeket csinálnak, hogy már szebbek nem kellenek." 1761-ben 1200 kötés parasztüveg várt elszállításra, értékesítésre. Köztük olyan egyszerű és praktikus üvegek, mint légyfogók, kancsók, poharak és korsok, gyertyatartok. A XVIII. század utolsó harmadára már szinte csak parasztüveg-készítéssel foglalkoztak a hutában. 32 Amint a forrásokból kitűnik, a butyászai huta működésében is a szakértő munkaerő állandó biztosítása jelentette a legnagyobb nehézséget. Ennek az erdélyi üvegiparban jelentkező állandó gondnak az érzékeltetésére, szemléltetésére felidézünk egy esetet, amely a szakmunkások ide-oda vándorlása, szökése miatt nagy feszültséget okozott a Károlyi- és a Teleki-huták között a XVIII. század dereka táján. 1755-ben egy Schüller Antoni nevezetű hutásmester elszegődött Butyászára. De mint kiderült, 1754-ben a Károlyi-hutából szökött el, ahol a bérlőnek, a szoldobágyi hutából megismert Stancz Flórának jelentős összeggel tartozott. Útközben elfogták, tömlöcbe vetették, és Teleki Adám váltotta ki, a mester minden adósságát magára vállalva. A mester kötelezte magát, hogy mindaddig nem távozik a butyászai hutából, amíoadósságát le nem dolgozza. 1757-ben viszont már Antoni ismét Flóra keze alatt dolgozott Károlyi hutájában. Teleki embereivel kerestette a mestert és visszakövetelte. Stancz Flóra Teleki embereit Károlyi Ferenchez utasította, mire ott azt a választ kapták, hogy „...kinek mi baja Antonival...mert úgy tudják, hogy nem () Nagysága (Teleki Ádám) hozatta Bécsből Antonit, hanem Eő Exelenciája (Károlyi)". Schüllert kiváló mesteremberként tüntették fel a források. Alkalmazása, mint látható, szinte létszükséglet volt a huták számára. 1759ben azonban már a Károlyi-hutából is megszökött, egy ideig a Bánffy-hutában dolgozott, majd arról értesítették a grófot, hogy a regéci hutában kell keresni őt, innen pedig 1761 decemberében — miközben Teleki is kerestette — Selmecbánya környéki hutába távozott. Hat évvel később pedig újabb kedvező ajánlatra onnan is megszökött, és ismét Butyászán tűnt fel, mint hutásmester. 33 A szakmunkások csábítása szinte állandóan nyoKancsó, XIX. század eleje. Kelet-Magyarország Dr. Ujszászy László magángyűjteménye mon követhető az erdélyi huták történetében. 1757-ben az erdődi huta bérlője arról panaszkodott, hogy az üvegtábla-csináló 3 emberével tőle eltávozott, mert Teleki tisztjei régóta csalogatták. A butyászai huta számtartója 1758-ban azt ajánlotta Telekinek, hogy „a porumbáki hutában vannak supranumerarius Mester Emberek", és talán onnan kellene hutásmestert szerezni. Ugyanebben az évben Teleki a „Püspök Hutájából", a béli uradalomból szerzett „kristálycsinálókat". Erdély \ XVII. századi híres tejedeimi huták történetét a XVIII. század elején hosszú évtizedekig köd takarja. Az erdélyi fejedelemség megszűnte után az Olt menü uradalmak kincstári kezelésbe kerültek; majd bérlet útján hasznosították őket. 1757-ben Bethlen Gábor és öccse, Miklós vásárolta meg a porumbáki uradalmat. Ekkortól követhetjük újra nyomon a huta történetét, amely nyilvánvalóan a XVIII. század elején is termelt. Az utoljára
