Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS VIRÁGKORA

Likőröspalack, XVIII. század. Erdély (Bél?) Herman Ottó Múzeum, Miskolc 1725 környékén felújított üzemben a környékbeli magyar és román jobbágyok kisegítő munkáját igénybe véve 9 szakmunkás dolgozott, nevük alapján ítélve cseh-morva és német származásúak lehettek. Az átvételkor készült leírás a XVIII. századi huták szokványos képét tárja elénk egyetlen lényeges eltéréssel, hogy csiszoló- és gravírozóműhely is tartozott hozzá. A raktárakban jelentős mennyiségű, értékesítésre váró üveg állott. 13-féle típusú színtelen áttetsző üvegből készült palack, 26-féle típusú kancsó, 3-féle serleg, 7-féle talpas pohár, 4-féle csontüveg, 16-féle kristályüveg és 24-féle közelebbről meg nem jelölt zöld üveg. A porumbáki huta 1762-ig a Bethlen testvérek közös kezelésében állott. A források szerint Bethlen Gábor tekintette szívügyének az üvegkészítést, mivel ő állapodott meg 1761-ben Bécsben egy Boschwa nevű üvegessel, hogy 6 jó szakmunkással letelepszik Porumbákon. Hoz magával üvegfestőt és metszőt is, de ugyanakkor ötöt vagy hatot megtart a régi üvegesekből is. 1762-ben Bethlen Gábor megvásárolta öccse részét, így mint kizárólagos tulajdonos, egyre jelentősebb fejlesztésekbe kezdett és nagy hangsúlyt helyezett az értékesítés megszervezésére, ami a korabeli földesurak között szokatlan, általában lenézett tevékenység volt. Lerakatok létesültek a porumbáki üvegek terjesztésére Kolozsvárott, Brassóban, Gyulafehérvárott és Szebenben. Bethlen a „Török Föld" felé is deporitumokat állíttatott. Egy török kereskedővel megállapodott, hogy jelentősebb mennyiségű üveget értékesítenek a Havasalföldön. A kereskedő vállalta 3 hajó építését, hogy „Veres Toronynál rajtok üveget vigyen által" Havasalföldre. Bethlen Bécsbe is szállított „mustraüveget" értékesítés céljából, s tervbe vette, hogy a bánsági piacokra tutajjal viszik majd az árut. Valószínű, hogy ezek a célkitűzések nem valósultak meg. Ezt támasztja alá az, hogy a földesúr jobbágyainak engedélyezte az üveg jutányos áron való beszerzését, majd értékesítését Erdély-szerte. A porumbáki üveggyártás minden bizonnyal sikeres üzleti vállalkozásnak bizonyult Bethlen Gábor számára, még akkor is, ha kereskedelmi elképzelései nem valósultak meg teljes mértékben. A termelés nagyságát, a forgalmazott üveg értékét a guberniumi jelentések 8000 Ft körülire becsülték az 1790-es években.

34 A XIX. század elején, 1804-től az árpási huta bérlője, Johann Baptist Fischer lett a porumbáki üvegcsűr árendátora is. Mivel szerződése 25 évre szólt, így jelentősebb fejlesztésekbe fogott. A többkemencés hutát egy zárt tüzelésű, többfunkciós kemencével szerelte fel. Növelte a metszőműhely kapacitását 9 újabb köszörülőpad ába állításával, és fontos szerepet szánt a festőműhelynek is az üvegek díszítésében. 1832ben a termékek döntő része továbbra is fúvással és formába fúvási eljárással készült, de az össztermelés majd harmadát tették ki a metszett és festett díszű üvegek. Az 1840-es években kincstári kezelésben találjuk a hutát, amelynek termelése ekkor szünetelt.

35 1852-től cseh bérlő áll az üvegcsűr élén, aki a hagyományos profilt részesítette előnyben. A XVIII. század elején Dél-F,rdélyben kiterjedt birtokokkal rendelkezett a Teleki család. Az 1710-es évektől csatlakoztak az üveggyártással foglalkozó főúri famíliákhoz. Pdső üveghutájuk 1715-ben már állott Fe/só'árpás határában egy