Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS VIRÁGKORA

díjának megemelkedése, valamint a felhasznált nyersanyag mértéke utal. 1785-ben a hutában 700 mázsa hamuból nyert 30 mázsányi hamuzsírral évi 150 mázsa üvegárut állítottak elő. A készáru egy részét Eger—Gyöngyös vidékén értékesítették, míg a többi részt Pesten, Kecskeméten, az Alföld különböző vidékein le egészen Temesvárig. 1792-ben lengyel bérlő lett a parádi huta gazdája. Leszkovszky János 25 évig tartó bérleménye idején 1803-ban felállították az első köszörülőműhelyt a hutában, ami lehetővé tette az Európában honos új kristálystílusú termék-előállítást. Bár átmeneti nehézségek jelentkeztek a parádi üzem történetében, de 1819 után a huta a korszerű üvegkészítési technológia megtestesítőjévé vált Magyarországon, a gyáripari jellegű termék-előállítás meghonosítójává.

16 A Rákóczi család mellett a fejedelemhez közeli Bercsényiek és Károlyiak jártak élen az üveggyártás meghonosításában a XVU1. század elején. Bercsényi Miklós üveghutáinak történetéről igen keveset tudunk. A fejedelem barátságával kitüntetett gróf —valószínűleg barátja példáját követve —, Ung megyei birtokán Breznótól északra Krajnán és Kemencén kezdett üveggyártásba. Valószínű, hogy a huták nagyon rövid ideig működtek, mert a XVIII. századi források e vidéken csak Tót-Poléná-t tüntették fel, mint az iparág képviselőjének helyszínét.

1 A Károlyi család, a fejedelemhez kezdetben nagyon közelálló, majd ellentmondásos viszonyba kerülő família szomszédi viszonyt alakított ki a Rákócziakkal, mikor a regéci uradalommal szomszédos füzéri domíniumot 1686-ban megszerezték. A Károlyi család a XVIII. századi Magyarország iparfejlesztésében rendkívüli szerepet töltött be. A füzéri uradalomban a XVIII. század elején kezdtek üveggyártásba, 1742-ből származó összeírás szerint Hollóháza közelében létesítettek először üveghutát a Rákóczi-szabadságharcot követő években. A huta — mint ezt bérleti díja bizonyítja —, igen kicsi lehetett, mert az 1750-es évek második felében csak nyári és őszi időszakokban termelt. A hollóházi üveghuta 1780 körül már csak mint ipartörténeti emlék létezett, Palack optikai dísszel, XIX. század. Zempléni hutatermék Dr. Ujszászy László magángyűjteménye mivel egyik 1783-ból származó leírásban ekképpen szerezhetünk tudomást róla: „az alábbiakban volt még itt egy üveghuta, de már annyira széthullva található, hogy annak többé semmi hasznát nem lehet venni." Az üzem tönkremenetelével azonban nem fejeződött be az üveggyártás Hollóháza határában. 1786-ban Károlyi Antal egy másik völgyben, egy, a korábbinál jóval nagyobb hutát építtetett és a bérlőnek kötelességül szabta: „Hogy pedig ezen hutának annál nagyobb híre és becse legyen, tartozni fog az árendás fél, maga hasznára nézve is jóféle üveget csinálni, olyat, amilyen a csehországi szokott." A huta „terméskő fundamentummal, tölgyfaágasok és kötések közé foglalt üvegablakokkal, zsindelyfedél alatt, 8 öl hosszú, 4 öl széles épület". Az „üvegdepo kőfal lejáratokon tölgyfaágas, palánkos oldalfalakkal, zsindely fedéllel, 10 öl hosszú, 4 öl széles" volt. A hamuzsírfőző ház fala terméskő volt, teteje zsindelyezett. 10 faabroncsos hordó szolgálta a fahamu áztatását és ezeket 3 csatorna kötötte össze. Az üzemben gyártott termékek minőségével nem volt elégedett a földesúr, mert az üveget alig lehetett eladni az eperjesi és kassai lerakatokból. Ez volt az oka annak, hogy 1831-ben Károlyi felszámolta a hutát és helyén kőedény manufaktúrát létesített.

18 A Bükk hegység déli lejtőjén, vízben és termőföldben szegény vidéken 1712 táján honosodott meg az üvegkészítés. A huta 1898-ig tartó története során még három helyre vándorolt. A diósgyőri koronauradalom által betelepített első üvegesek lengyel és német származásúak voltak. A Diósgyőrtől „hat negyed óra" távolságra levő Márkus-völgyben épített üzem három épületből állott. Törőmalomból, égetőkemencéből és hutaépületből. A Márkus-patak vízi energiájával működtetett, két törőtönkkel felszerelt törőmalomban készítették elő az üveggyártáshoz szükséges nyersanyagokat. Ezeket a hutaépületben dolgozták fel. A fából emelt és zsindellyel fedett hutában 4 kőből épített kemence helyezkedett el. Az egyes kemencék közvetlen megközelítésére az épületet négy bejárattal látták el. A kemencék összeköttetésben álltak egymással, hogy a felesleges hőt elvezessék és ezáltal a fűtés fáradságos munkáját könnyítsék. A legnagyobb méretű kemencében