Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS KITELJESEDÉSE A XVI—XVII. SZÁZADBAN

gyártás hanyatlásához vezetett. A velencei üvegműves ségre döntő csapást az üvegmetszés széles körű alkalmazása, majd a cseh kristályüveg felfedezése mérte. Az üvegmetszésnek mint díszítő eljárásnak a cseh kristályüvegen való alkalmazása egy új korszak kezdetét, a cseh kristályüveg uralmát jelentette az üveg történetében. Másrészt az angol ólomüveg feltalálása, Európa északi részén divatossá válása is a velencei üveg rovására történt. Ez azonban korlátozottabb jelentőségű volt, a németalföldi—angol szimbiózisban élő üvegkészítést érintette.

1 Az üvegmetszést - mint általában a XVII. századig alkalmazott díszítőeljárások többségét — a rómaiak is ismerték. A velenceiek is alkalmazták a gyémántmetszést, de ily módon csak kis felületeket tudtak diszkrét mintázatokkal ékesíteni a leheletvékony fúvott üvegeken. Az igazi metszést az jellemezte, hogy az üveget forgó gyémánttal munkálták meg, az üvegfal felületeinek lehántásával, eltávolításával érték el a kívánt díszítményt. Az üvegmetszés felelevenítésének, újbóli alkalmazásának gazdasági jellegű indítékai voltak. A XVI—XVII. század fordulójára az Eszak-Itáliából származó hegyikristály edények ára az alapanyagbeszerzési nehézségek miatt rendkívül magas lett. Ez arra ösztönözte Európa egyik legjelentősebb drágakő- és hegyikristály-gyűjteményével rendelkező II. Rudolf császár prágai udvarában dolgozó metszőket, hogy megkíséreljék a ritka ásványok üveggel való helyettesítését. Egy lüneburgi származású kristálymetszőnek, Caspar Lehmann-nzk tulajdonítják az első metszett díszű üvegtárgyak készítését.

2 Lehmann 1609-ben nyert szabadalomlevelet II. Rudolftól, s így ő vált az új díszítő technika eltérj esztőj évé. Tanítványai többnyire németek voltak, akik mesterük halála után Németországban folytatták tevékenységüket. A XVII—XVIII. század legjelentősebb üvegmetsző központjai Németországban alakultak ki. Ezek közül a legfontosabbak a nürnbergi és a majna-frankfurti centrumok voltak. Nürnbergben 1622-ben Georg Schwandhart létesített üzemet, Majna-Frankfurtban pedig a 30 éves háború idején Morvaországból idemenekült Johannes Hess. Mindkét mester üvegmetsző dinasztiát alapított. Családtagjaik és tanítványaik mintegy évszázadon keresztül a leghíresebb üvegkészítő mesterek voltak. A nürnbergi és majnafrankfurti üzemekben kísérletezték ki az új díszítőtechnika fogásait, amelyet elterjesztettek Németország nagy múltú üvegkészítő területein, Hessenben, Szászországban, Brandenburgban, Braunschweigben egészen fel Mecklenburgig, s természetesen Cseh-Morvaországban is.

3 Az üvegmetszés önmagában még nem vezetett volna a velencei üveggyártás végső hanyatlásához. A XVII. századig ismert üvegtípusok nem tették lehetővé e díszítőtechnikában rejlő lehetőségek kiaknázását, széles körű elterjedését, uralkodóvá válását. Az ismert üvegfajtáknál csak a fizikai szempontból legerősebb felületeken, általában a központi részeken lehetett alkalmazni a metszést, az üveg mélyítését. így is komoly nehézségekbe ütközött míves darabok előállítása. Alapvetően megváltozott a helyzet, amikor olyan üveget tudtak előállítani, amely könnyen elviselte a díszítés szempontjából felesleges részek eltávolítását. Ilyen üvegfajtát Észak- és Dél-Morvaország három hutájában sikerült egyidejűleg 1670—1680 között kikísérletezni.

4 Az újfajta üveg is káliüveg volt. Azonban a korábban ismerttel szemben nagyobb arányban tartalmazott stabilizátort, illetve az erre a célra használt krétát. Ezt az üvegfajtát felfedezésétől kezdve cseh kristály üvegnek nevezték. Az elnevezés magában foglalja azt is, hogy színtelen, áttetsző üvegfajta volt, amely féltve őrzött arányú nyersanyag-összetételben készült. Az angol ólomüveg ugyan még kedvezőbb tulajdonságokat mutatott az új díszítő technika szempontjából, azonban ez a már ismertetett okok miatt nem kelhetett versenyre a cseh kristályüveggel. A XVII. század végére az üvegmetszés központjai Németországban, a kristályüvegeket előállító üzemek pedig Csehországban voltak. A német és a cseh üveggyártás szinte a kezdetektől fogva ezer szállal kötődött egymáshoz. A XVII. század végén, XVIII. század elején a német üvegesek Csehországban (Morvaországban) sajátították el a kristályüveg előállításának ismeretét, ugyanakkor a cseh üvegdíszítést német mesterek virágoztatták fel. A cseh üvegipar fejlődésével azonban a német üveggyártás nem tarthatott lépést. Németországban a termék-előállítás a díszítés mellett csak másodlagos szerepet töltött be.