Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS KITELJESEDÉSE A XVI—XVII. SZÁZADBAN

A cseh és a német üvegipar versenye a XVIII. század elejére dőlt el az előbbi javára. A XVIII. század kezdetére nem volt Csehország morva részén olyan terület, ahol ne működtek volna üveghuták. A kristályüveg felfedezése utáni nagy hutaalapítási láz idején voltak olyan évek, amikor 20 üvegkészítő üzemet is létesítettek. A XVIII. század első harmadának végére a cseh üveggyártás fejlett, jól működő kereskedőtársulatokkal párosult. A csehországi üveggyártás termékeinek kétharmadát külföldön értékesítették.

5 Igaz, hogy voltak még olyan országok Velencén kívül, amelyekben az üveggyártást a Köztársaság egykori üvegművességéhez való ragaszkodás jellemezte, így Spanyolország és részben Németalföld is, de ez nem akadályozhatta meg a cseh üveg divattá válását, hódítását. Mi sem bizonyítja jobban ezt, mint az, hogy még Velence üvegesei is Csehországba mentek az új üveg készítésének mesterségét, fortélyait ellesni.

6 A cseh kristályüveg új kifejezési módot, új stílust juttatott érvényre az üveg művészetében. Amíg a fúvás technikája a homokmag körüli formálás során keletkezett tárgy ridegségét, a folyékony massza szívósságát megelevenítő anyagszerűséget oldotta leheletfinom könnyűvé, hajlékonnyá, mozgalmassá, addig a kristályüvegek díszítményükkel újból az anyag keménységét, ellenállóságát helyezték előtérbe. A fúvott stílus legszebb alkotásai, a velencei üvegek a növényi világból kölcsönzött karcsú formákban öltöttek testet. A kristálymetszés hatására kialakult új díszítőeljárás stílusa a kristálystílus volt. A tárgyak felületeibe metszett sík lapocskákból kialakult díszítmények mintegy az ásványvilág formai megnyilvánulásai. A két üvegstílus másik lényeges megkülönböztető jegye még az, hogv a velencei üvegtárgyak, illetve az ezt utánzó produktumok lényegében egyetlen művelettel, a fúvás révén nyerték el végső formájukat, díszítményüket. A díszítmény mindenkor a formának alárendelt volt. A kristály stílusú üvegeket mindig több ember alkotta. Az üvegfúvó által kialakított forma másodlagossá vált a díszítést végző mesterember munkája során. A tárgyakat a sík lapocskákból kialakított díszítmények uralták. A magyar üvegipar további fejlődése szempontjából döntő kérdés volt a két stílus, a velencei és a cseh üveggyártás közötti választás. Ez az útkeresés hosszú időre eldöntötte üvegiparunk sorsát, amely sokoldalúan és egyben árnyaltan is a termékeken jutott kifejezésre. ÜVEGKÉSZÍTŐ KÖZPONTOK A XVI-XVII. SZÁZADBAN ClHosszú ideig tartotta magát az a nézet, amely J L szerint a Kárpát-medencében kibontakozó üveggyártás fejlődését a török uralom megtörte. Egyes vélemények szerint a XVI. században az üvegipar gyakorlatilag megszűnt, a török elől elmenekülő üvegesek Európa nyugalmasabb vidékein keresték megélhetésüket. A későbbi századokban lényegében alapok nélkül kellett újjáépíteni. Kétségtelen tény, hogy a mohácsi csatavesztés után az önálló államiság megszűnte, majd a Kárpát-medencében hegemón szerepet betöltő Magyar Királyság területének három részre szakadása nem kedvezett az iparfejlődésnek. Azonban túlságosan leegyszerűsített képet kapnánk az üveggyártásról, ha erre az általánosító megállapításra alapoznánk. A Kárpát-medence török uralom alá került déli és központi vidékein valóban megszűnt az üveggyártás. Ez természetes, hiszen e vidékeken óriási elszegényedés és elnéptelenedés következett be. Jelentősebb egyházi és világi építkezések sem folytak, melyek ablaküveget igényeltek volna, és az itt élők életkörülményei miatt nem volt jellemző az üvegtárgyak mindennapos használata. A török hódoltság területe azonban csak a Kárpát-medence egy részére korlátozódott. A Habsburg-fennhatóság alá került Észak- és Nyugat-Magyarországon, valamint az önálló magyar államiságot szimbolizáló, de török és Habsburg-hatalom szorításában lévő Erdélyben tovább élt az üvegipar, sőt egyre újabb és újabb területeken hódított. Azonban ez a térhódítás alapvetően más gazdasági, társadalmi és kulturális környezetben zajlott, mint a korábbi évszázadokban. A XVI. századra az üvegipar szerkezete jelentősen módosult. Az egyházi, kolostori huták