Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

Az ÜVEGIPAR KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE A XVI. SZÁZADIG

már Németalföld kormányzója volt —, titkárá­nak, Sparendorfi Krabath Györgynek adta el a hutát, fürdőházát és melegfürdőjét. Krabath rövidesen I. Ferdinándnak ajánlotta fel megvásárlásra a nemrég megszerzett javakat. Az uralkodó az alsó­ausztriai kamarát bízta meg a vásárlás lebonyo­lításával. A tulajdonos 1594 forintos igényével szemben a kamara jóval alacsonyabb, mindössze 300 forintos vételárat ajánlott fel, amit Krabath György természetesen nem fogadott el. A kamara ezek után kétségbe vonta Mária királynő tulaj­donjogát és a huta, a fürdő és a fürdőház elkob­zásával fenyegetőzött. Az elkobzásra azonban nem került sor, mert 1550-ben Krabath királyi engedéllyel munkásokat telepíthetett Teplicére, hogy az időközben elnéptelenedett hutában a termelést újra elkezdhesse. A források csak 1570­ben említik újra a teplicei üvegcsűrt, amely ekkor Rubigallus Pál tulajdona volt. Rubigallus — eredeti nevén Rothahn - több bánya üzemeltetője is volt egyben. A teplicei üveghutát azért vásárolta meg, hogy biztosítsa a bányák válas^tódveggel való ellá­tását. A teplicei üvegkészítő műhely működéséről 1587-ben tájékoztatnak utoljára a források, ami­kor az üzem Rubigallus özvegyének tulajdonában volt. 38 A teplicei és az 1360 körül már működő lehotai üvegkészítő üzemek funkciójukat tekintve alap­vetően különböztek más XIV. századi, vagy ennél korábbi üveghutáktól. Mindkét üzem Selmec- és Körmöcbánya térségében, vagyis az arany- és ezüstbányák közelében létesült. Láthattuk, hogy a teplicei huta működésének kezdetén a külön­leges királyi előjogokkal rendelkező bányaváros, Körmöcbánya tulajdonában volt. Milyen érdeke fűződött Körmöcbányának ahhoz, hogy üveghutát működtessen? Milyen üzleti szempontok vezérel­hették Peter Glasert, hogy Lehotán üveget gyárt­son? Válaszképpen bizonnyal állíthatjuk, hogy az okok között a bányavárosok lakossága üvegszük­ségletének kielégítése is meghatározó, de összes­ségében másodlagos. A teplicei és a lehotai üveg­huták fő feladata a selmeci és körmöci bányákban az arany és az ezüst szétválasztásához szükséges királyví^ tárolására szolgák) ún. ,,választóüvegek" (Schaldglas) készítése volt. Sparendorfi Krabath György a bécsi udvarral folytatott vitájában a peres iratokban megemlíti, hogy üzeme 200 éve lelkiismeretesen ellátja a bányákat Schaldglas-sal. A teplicei és a lehotai üzemek bányavárosi hníák voltak alapvetően. Bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a XIV. században, az Anjou-korban fel­lendülő nemesfémbányászat az üvegiparra is serkentően hatott, mert a nemesfémek kinyeré­séhez egyre több és több választóvíz tárolására alkalmas választóüvegre volt szükség. A Kár­pát-medence aram'- és ezüstérceinek kitermelé­se nemcsak Selmecbánya és Körmöcbánya tér­ségében folyt. Jelentős bányák léteztek a Liptó megyei Bóca mellett, Szomolnok, Nagybánya és Felsőbánya vidékén is, továbbá Erdélyben az Erchegységben és Hunyad megyében is. Ezek a bányák szolgáltatták Magyarország évi 1600 kg arany-, és 8700—10 000 kg közötti ezüsttermelé­sének döntő részét. Joggal feltételezhetjük, hogy a korabeli közlekedési viszonyokat figyelembe véve egyszerűbb feladat volt a bányák közelében a választóüvegek készítése, mint a távoli terüle­tekről történő odaszállítása. 39 A Kárpát-medence üvegipara a XII. századtól számottevő fejlődésnek indult. Erről tanúskod­nak a különböző hutaalapítások régészeti leletei és írott tudósításai. Továbbá ezt bizonyítja az is, hogy a városokban figyelemre méltó üvegesipar alakult ki. Az üvegesipar fejlettségéről mindenek­előtt az ablaküvegezésről tudósító források szól­nak. Magyarországon a templomok építésénél az ablaküvegek használata a gótika időszakában, a XIV. századtól vált általánossá. Ma már aligha vonható kétségbe az, hogy a román stílusú temp­lomok kicsiny ablakmegoldásai az üveggyártás fejletlenségére vezethetők vissza. Kellő mennyisé­gű ablaküveg hiányában és a hutákban alkalmazott ablaküveg-készítési technológia miatt a nagyobb méretű ablaknyílások beüvegezése komoly gondot jelentett. A XIV. századtól a termelés növekedése és az új technológiai eljárások együttes hatására a felmerülő igények teljesíthetővé váltak. A nagyobb méretű ablakok üvegezése immáron nem jelentett gondot. Magyarországon az írott források szerint az első nagyméretű festett üvegablakokat Kassán készítették 1307-ben. Az üvegesek egyes vélemé­nyek szerint a városban különleges festőiskolát fej­lesztettek ki. 40 A XIV-XV. századi források több

Next

/
Oldalképek
Tartalom