Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)
Az ÜVEGIPAR KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE A XVI. SZÁZADIG
okait kutatva csak egyetlen magyarázattal szolgálhatunk. A keleti és a XIII—XIV. században egyre divatosabbá váló itáliai üvegekhez képest az erdei üveghuták termékei szerényebb esztétikai színvonalat képviseltek, olyan közhasználati öblösüvegeket gyártottak, amelyek főúri, királyi háztartásokban nem nyerhettek alkalmazást, így feljegyzésre sem voltak méltóak. Pedig Európa üvegiparában, üvegművészetében a XIII—XIV. századi kikísérletezett formák és eljárási módok nyújtottak alapot az üveg széles körű elterjedéséhez, „divatossá válásához". Az erdei vagy vándorhuták termékei semmilyen tekintetben sem állhatták a versenyt Közel-Kelet vagy e térség termékeit közvetítő Itália üvegiparával. Csak ritkán váltak a krónikaírók számára megörökítésre méltóvá. Évszázadoknak kellett eltelni ahhoz, hogy az erdei huták termékei versenyképesek legyenek, s mindenekelőtt évezredünk első szakaszában divatos „a la façon de Venize" modorban termékeket készítsenek. Amikor Európa különböző országaiban a helyi lehetőségekhez minden tekintetben alkalmazkodó üveggyártás megindult, a velencei kereskedelem, illetve üvegkészítés megkezdte hódító útját, s ennek eredményeként a velencei üveg kontinensünkön gazdasági és művészi téren egyaránt egyeduralkodóvá vált. A velencei üvegművesség kialakulása és évezredünk első felében kialakult meghatározó szerepe egy hosszú folyamat eredménye volt. Szoros, elválaszthatatlan kapcsolatban volt a Köztársaság Kelet és Nyugat között betöltött szerepével, a rendkívül fejlett kereskedelemmel és a városállam gazdasági, kulturális helyzetével. 452 után Aquileia lakói Attila hunjai és később a longobárdok elől RJvo (Ria/tö) szigetére menekültek. Az üveggyártást a Lagúnák északi részén elhelyezkedő Torcello szigetén a VI. század végén vagy a VII. század elején Benedek-rendi szerzetesek honosították meg. Tehát az üvegkészítés alapjait itt is, mint Európa-szerte, kolostori üveggyártás teremtette meg. E-z a feltehetően an ti k hagyományokat is gazdagon alkalmazó „officina" a VIII. század végéig működött. Torcello ebben az időszakban jelentőségét tekintve felülmúlta Rialtot. A VII. század végén itt volt a Commune Venetarum, vagyis a Velencei Köztársaság választott vezetőjének, a doge-nak a székhelye. Miután 751-ben a longobárdok megsemmisítették a ravennai exarchátust, a görög és szíriai kereskedőhajók itt rakodták ki áruikat, melyet aztán a Pó síkságán keresztül szállítottak Itália más részeibe. A régészeti feltárások szerint a torcelloi kolostori huta az alexandriai üvegművesség folytatója volt. A késői római üvegipar hagyományai őrződtek meg az itt készült termékeken, akárcsak Ravenna, Inviinume (Friaul) és a Lombardia északi részén található Castelseprio üzemeiben készült produktumokban. 21 Velence hajlékony politikájának köszönhetően a XI—XIII. században tovább növekedett a Lagúnák szigeteinek gazdasági jelentősége. Domenico Se/va (1071— 1084) és Vitale Falter (1084-1090) dogek komoly segítséget nyújtottak a bizánciaknak a normannok elleni háborúkban. Ennek köszönhetően Alexius I. Komneos aranybullája szabad kereskedelmet és vámmentességet biztosított a városállam polgárainak Bizánc területén. Velencei kikötő és kolónia létesült Bizáncban, Dyrrachium (Durazzp)> majd 7)77/.rban, Jaffában, Askalonban és Antiochiában. A negyedik keresztes háborúban a városállam doge-ja, Enrico Dandolo a lovagok támogatása ellenében gazdasági befolyást szerzett Szíriában, a keresztesek Velence hatékony támogatásával a kereskedelmi konkurenst, Bizáncot is meghódították, bevették. Ez Velence uralmát jelentette Krétán, a Ion-szigeteken és a Márvány-tenger partján. Lényegében a keleti gazdag antik hagyományokkal rendelkező üveggyártó központok Velence uralma alá kerültek. A hódítások és az élénk kereskedelem révén rengeteg kincs és áru került Velencébe. A Köztársaság az „anyagok tárháza" lett. Az áruk között nagy mennyiséget képviselt az üveg, melyet Nyugat-Európába továbbítottak jó áron, és az üveg iránti keresletet tapasztalva a velenceiek az üveggyártás fejlesztésébe kezdtek. A velenceiek Bizánc meghódítása után sok üvegest kényszerítettek áttelepülésre. Miután a XIII. század végén a keresztesek uralma megtört Szíriában, az üvegesek — akik eddig a velenceieknek dolgoztak — Velencébe menekülve magukkal vitték az üveggyártás Keleten féltve őrzött titkait, s ott az üvegkészítés felvirágzását biztosították. 24 Velencében a kereskedelem és az üveggyártás szinte a kezdetektől fogva államilag szervezett
