Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

A HAGYOMÁNYOS ÜVEGKÉSZÍTÉSTŐL A GYÁRIPARI TERMÉK-ELŐÁLLÍTÁSIG

és festőüzemmel is felszerelte a hutát. E fejlesztésekre azért nyílott lehetőség, mert egy módos miskolci kereskedő jelentős összeget bocsátott a bérlő, Schier József rendelkezésére, akinek tartozását áruval kellett törleszteni.

26 1865-ben morva mesterek települtek le Gyertyánvölgyben egy Osztravából származó üveges, Schusselka Gusztáv irányításával. Miután üzembe helyeztek egy gőzgépet, lehetővé vált nagyobb számú köszörülőkorong alkalmazása. A huta teljes mértékben áttért a metszett és festett díszű üvegek gyártására.

27 Mindez azonban kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a gyertyánvölgyi üveggyár életképes maradjon. A fő közlekedési útvonalaktól, a vasúttól való nagy távolsága miatt a termelési költségek az átlagosnál lényegcsen magasabbak voltak. Schusselka számára egyedüli megoldás csak az lehetett, ha üzleti partnert talál, aki hitelt nyújt a fejlesztésekhez és segítséget az értékesítéshez. Egy miskolci kereskedő, Koós Soma lett Schusselka üzleti partnere. Koós Soma azonban váratlanul csődbe jutott és ezzel a gyertyánvölgyi üveggyártást is végveszélybe sodorta. 1891-ben a Bükk közelében, Sajószentpéteren modern öblösüveggyár épült. Ennek termelése felgyorsította a gyertyánvölgyi gyár hanyatlását, amely 1895-ben véglegesen beszüntette a termelését.

28 Az Északi-középhegység XVIII. századi alapítású hutái közül a parádi üzemnek sikerült igazi üveggyárrá válnia. Az üzemben 1840-ben kezdődtek el az első komolyabb fejlesztések, miután a debrői uradalom Károlyi Györgyé lett, aki Kelet-Magyarországon is jelentéis érdekeltségekkel rendelkezett az üvegiparban. Károlyi a parasztüveg-készítés mellett a kristálystílusú metszett és festett díszű termék-előálktás megteremtésén fáradozott. 1846-ban a III. pesti iparmű kiálk'táson már a parádi huta is bemutatkozott új termékeivel. A kiállításról megjelent tárgyjegyzék szerint a huta „színes zománcozott, kőüvegből készült díszedényeket, poharakat, fehér üvegből egy akós görebet" (retortát) álk'tott ki. A bírálóbizottság „nagy ezüstérdem pénz"-zel jutalmazta a gyárat, ami bizonyítja, hogy a parádi huta felzárkózott a legjelentősebb hazai üveggyárak sorába. A parádi üzem híressé vált újításairól is.

29 1846-ban a tüzelőanyagok között szerepel a szén, a nyersanyagok között pedig a szóda. Hogy milyen úttörő vállalkozás volt a szén felhasználása a kemencék fűtésénél, elég ha utalunk arra, hogy hazánkban az 1890-es évek végén működő 32 üveggyárból mindössze hat üzemben alkalmazták a szenet, mint sokkal olcsóbb tüzelőanyagot. Párádon 1848-ban már 164 mázsa szén volt a gyártelepen. Hasonló a helyzet a szódával is. A parádi hutában használtak először szódát az üveggyártásban.

30 Utána következően a zalánpataki üvegcsűrben 1852-ben. A parádi üveggyár első részletesebb bemutatását találjuk a Vasárnapi Újság 1868-as számában. A cikkíró beszámol arról, hogy az üzemnek két olvasztókemencéje van hét, illetve nyolc tégellyel. A gyártmányok között első helyen említi a csevicésüvegeket, ugyanakkor azonban azt is megjegyzi, hogy „mindennemű üvegáruk" is készülnek a gyárban. „Egyedük hazánkban, amely a vegytan és természettanhoz szükséges üvegcsöveket, retortákat és más edényeket is készít". A Vasárnapi Újság a cikk mellett közölt fényképpel mintegy helyszíni szemlét is ad a gyár 1868-as állapotáról. A cikkírt) közlésének megfelelően jól kivehetők a huta körüli különböző épületek: „Zúzok, üveg csináló és köszörülő műhely, az ablaküveg lapító kemence, a nagy üvegraktár, az igazgatóság és a munkások lakásai".

31 A huta az 1880-as évektől a közvetlen tüzelésű üveggyárak között kemencéi és tégelyei száma alapján a legnagyobb magyarországi üveggyárrá vált. Évi termelése háromszorosára növekedett, a 80 munkása 6000 schok (1 schok = 10 db) fehér és színes üvegárut álk'tott elő.

32 Erdély és Kelet-Magyarország 1792-ben az osztrák császári kancellária leiratára, melyben szükségesnek tartotta megtudni, miféle iparcikkek készülnek és milyen gyárak működnek Erdélyben, a Főkormányszék válaszából kiderül, hogy Porumbák, Kercesóra és Felső-Árpás mellett csak Málnáson és Görgényben működött üveghuta. A jelentésben nem esik szó az ucsai, a zalánpataki és a sepsibükkszádi hutákról. Feltehető, hogy ezek tevékenysége éppen az említett időszakban szünetelt. Megtudjuk azt is a jelentésből, hogy bár Erdélyben elegendő üzem működött ahhoz, hogy