Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

BEVEZETÉS - Régiók és kézművesség a török kori Északkelet-Magyarországon (Gyulai Eva)

Régiók és kézművesség a török kori Északkelet-Magyarországon _ A kutatás földrajzi határait a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye, illetve történeti elődei, Borsod, Zemplén, Abaúj, Torna és Gömör vármegyék peremén húzhatjuk meg. Az öt egykori megye természetföldrajzilag a Felföld vagy Felvidék azon része, amely közvetlenül érintkezik az Alfölddel, a határán van Miskolc, Szerencs, Ónod és Mezőkövesd. Vidékei négy folyó mellett fekszenek, ezek közül kettő — a Sajó és a Bodrog — közvetlenül a Tiszába, a Bódva és Hernád a Sajóba ömlik, a zempléni tájat délről éppen a Tisza határolja. Nem véletlen, hogy gazdasági, így kézműipari központjai is folyók mellett alakultak ki, Kassa a Hernád, Miskolc a Sajó, Sárospatak a Bodrog partján, végül Tokaj a Tisza és a Bodrog összefolyásánál fekszik, ez utóbbi az ország egyik legfontosabb kikötője és átkelője, ahol a 18. század közepe óta híd köti össze a Felföldet az alföldi vidékekkel. Ez a felföldi és részben alföldi vidék igazgatásilag a korábbi történeti vármegyék — Borsod, Gömör (majd Gömör-Kishont), Abaúj (később: Abaúj-Torna) és Zemplén — joghatósága alá esett, illetve az egri egyházmegyéhez tartozott, később pedig az ebből kivált kassai és eperjesi egyházmegyéhez is. Bár a területet nagyrészt önkényesen húzta meg a kutatás, bizonyos kohézió mégis jellemzi ezt a négymegyényi territóriumot. A török kor kezdetétől, aló. század közepétől ez a vidék Felső-Magyarország része, egyébként Felső-Magyarország határait éppen a gömöri bányavidéknél húzták meg. Katonailag a kassai főkapitány parancsnoksága alá, gazdaságilag a Szepesi Kamara hatósága alá tartozott ez a régió, melynek déli része már a 16. század közepén a kettős — török és magyar — adóztatás alá esik, fontos végvárait - Szendrő, Ónod, Putnok, Tokaj, Diósgyőr - viszont soha nem foglalja el a török. A vármegyék területén csak egy szabad királyi város: Kassa, mezőváros viszont számos található. Kassa a török korban minden szempontból a vidék kulturális, gazdasági, katonai centrumának számít, s éppen a kései feudalizmus idején és a polgári fejlődés korai szakaszában válik a középkori polgári városból igazgatási központ. A Tisza és Sajó vidékének vármegyéire azonban sokkal jellemzőbb volt a mezővárosi arculat, a gazdasági, sőt ipari tevékenység jó részét jobbágyi jogállású mezővárosi polgárok végezték. Talán nem véletlen, hogy ezen a vidéken két mezővárosnak is sikerült a megváltakozás, Miskolc 1702-ben