Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

FÉMIPAR - Vashámorok, kovácsok, cigánykovácsok (Spóner Péter)

Miskolci kovácscéh behívólábiája (Miskolc, HOM) get alkottak.

1

" A mecenzéfi kovácsok és hámorkovácsok termékeit a 17. századi árszabásokból ismerhetjük, melyek igen széles skálán mozogtak. A szokásos kovácsmunkák mellett többek között szerepel sínvas, rúdvas, kapa, kétágú irtókapa, Alföldre való szántóvas, csoroszlya, különféle erősségű láncok, fejsze, jó nagy béresfejsze, kisebb faragófejsze, fűvágó kasza, sarló, kaszakalapács üllővel és lécszeg százával is, ami egyrészt a magas szintű szakmai ismeretekről árulkodik, másrészt megmutatja, hogy az itt készült termékek távoli, elsősorban az Alföld piacaira és vaskereskedéseibe is eljutottak.

11 A gönci kovácsok a lakatosokkal 1618-ban Thurzó KAistófné gróf Erdődy Zsuzsannától kapták kiváltságaikat és a kassai céh szabályait vették át, azzal az indoklással, hogy a háborúkban sokat szenvedett város ezzel is magához térhessen.

12 A kassai anyacéh 1648-ban a gönci lakatosoknak megengedte, hogv különváljanak a kovácsoktól és még e században, 1696-ban a jászói kovácsok kérték és kapták meg a kassai céh szabályait.

13 A szakma képviselőit a 15—16. században megtaláljuk Zemplén szinte minden településén is, annak ellenére, hogy számottevő fémbányászat nem folyt a vármegye területén. Az első utalás 1427-ből származik, amikor egy oklevél Kovács Lászlót egy Fekete-hegyi szőlő tulajdonosaként emiïti. E században Sátoraljaújhely esküdtjei között többször találkozhatunk kováccsal, 1451-ben Jakab kovács, 1479ben Kovács Tamás újhelyi esküdt.

14 A 16—17. század folyamán a megye városaiban számuk általában 5—10 fő között mozgott. A mesterség központjai Hegyalja legjelentősebb mezővárosaiban alakultak ki. Legnagyobb számban Sárospatakon (5—13 fő), Tarcalon (7—17 fő) és Sátoraljaújhelyen (5—16 fő) találkozunk kovácsokkal.

13 Annak ellenére, hogy a megye kiemelkedő mezővárosaiban ilyen nagy számban fordultak elő kovácsok, a céhalapításig csak mindössze két városban jutottak el. A 16. századi Sárospatak legnépesebb iparága a kovácsoké volt, 1554-ben 10, 1567-ben 12 mesterrel,

16 így nem véletlen, hogy ők alapították a megye első kovácscéhét 1574-ben. A szabályzatukat a pataki tanácstól kapták, melynek a Szepesi Kamarától 1570-ben kapott kiváltságlevél biztosította a céhállítás gyakorlásának jogát.' Az eredeti céhlevelet 1618-ban hét mester kérésére megerősítette a város, majd 1648-ban ismét megújították.

18 A patakin kívül önálló kovácscéh nem jött létre a 18. századig Zemplénben, és vegyes céhben is csak az 1575-ös alapítású sztropkói általános céhben bukkannak fel kovácsok.

19 A ko\ ácsok által készített termékekről és azok áráról az első adat a sárospataki céh alapításával egyidős. Az 1576-ból származó limitáció szerint a kovácsok feladata volt a patkókészítés és a patkolás, a szekér kerekének és alkatrészeinek vasalása és a legfontosabb mezőgazdasági eszközök, többek között a kapa, a metszőkés, a sarló, az ekevas és a fejsze elkészítése.

20 A patkókészítés mellett a kovácsok a lovak gyógyításához is értettek. A céhes mesterektől általában a céh szabályzata is megkívánta az állatorvosi ismereteket. A bártfai céh 1554-ből származó szabályzata