Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)
ÉPÍTŐIPAR - Ácsok, tetőfedők és bádogosok (Gulya István)
a 16-17. században elsősorban a végvárakban adódott munkalehetőség az építőipari szakemberek számára, ezért gyakran telepedtek le a várak környékén. Sárospatakon 1554-ben három helyi ácsot említenek a források: nevük Stephanus Aich, Blasius Aich és Thomas Aich, utóbbi kettő a vár „architectusa", felmentést kaptak a jobbágyi szolgálatok alól. 1567-ben már hatot találunk, a már említett Blasius Aich és Thomas Aich mellett Franciscus Aich, Valentinus Aich, Sebastianus Aich és Michael Aich neve ismert. 1569-ben kispataki ácsokról szólva a források említik Matheus és Stephanus ácsokat, ők azonban nem szerepelnek az összeírásokban, így valószínűleg nem helyiek. 1570-ben Balázs, Tamás és Sebestyén mellett Ács Dénes, Ács Tamás, Babócsai Tamás és Molnár László neve szerepel az összeírásban. Mint látjuk, a feltehetőleg dél-dunántúli származású Babócsai Tamást kivéve a többieket mesterségük nevével azonosítják. 7 Az egri vár építkezéseiből maradt fenn részletes leírás, mely elénk tárja a korabeli végvári ácsmunkák körét. Az 1550-es években Fgerben a felfogadott ácsok saját maguk vágják ki a fákat, gerendákat faragnak, deszkákat fűrészelnek, állványoznak, ők készítik a tetőszerkezeteket, födémeket, a várfalak, gyilokjárók, bástyák fedését, a palánkok szerkezetét, a kapukat, felvonóhidakat, faszerkezetű melléképületeket, liszt- és lőpormalmokat és a tetők zsindelyezését. 8 Az egri számadásokban ácsoknak, faragóknak és molnároknak is nevezik a mesterembereket. 9 1586-ban magvar molnárok készítenek Esztergom alatt hajóhidat a török számára, 1 " a fent említettekkel együtt ez az adat is alátámasztja, hogy a korabeli építőiparban jelentős szerepet töltöttek be a famunkákhoz jól értő faragó molnárok. A 17. század első felében a Rákócziak elsősorban erdélyi mesteremberekkel dolgoztatnak hegyaljai birtokaik építkezésein. 1631-ben Sárospatakon alvinci habán ácsok dolgoznak, 1634—35-ben a szintén erdélyi Péter ácsmester működik segédeivel a pataki templom javításán. 11 A tetőfedő anyagok területén ekkoriban kezd elterjedni a cserép, ami a zsindellyel szemben időállóbb és nem gyúlékony, viszont mind elkészítése, mind a cseréppel való munka speciális szakértelmet igényelt. A Hegyalján nem is volt sokáig olyan mester, aki értett a cserépfedéshez, így a Rákócziak pataki építkezéseihez messze földről kellett ácsokat hozatniuk. Az 1650-es években átépített Vörös-torony nagyméretű, cseréppel fedett tetőszerkezetén több erdélyi és eperjesi ács is dolgozott. 12 A 17. században a komolyabb harci cselekmények elkerülték Északkelet-Magyarországot, csak a kuruc háborúk idején vált a vidék rövidebb időszakokra újra hadszíntérré. Az erődítményeket már csak javítgatták ezekben az évtizedekben, pl. 1673-ban Strasoldo császári tábornok az ónodi vár kapuinak megerősítésére rendelte a miskolci fával dolgozó mestereket (ácsok, faragók?) és a molnárokat, 13 de komoly építkezések nem történtek, így nem is vonzották az építő szakmák képviselőit. A békésebb idők beköszöntével új technikák, anyagok, ismeretek és főként igények jelentkeztek, melyek az építőszakmák további A csműhely ábrázolás (Johannes Amos Comenius nyomán) A kassai ácscéh pecsétje (Kassa, VSM)
