Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

ÉPÍTŐIPAR - Ácsok, tetőfedők és bádogosok (Gulya István)

Rozsnyói ácscéh kannájának részlete (Rozsnyó, BMR) szétválásához vezettek. A bútorok, majd a nyílászárók készítését az ország fejlettebb vidékein az asztalosszakma már a középkor végétől átvette, a tetők zsindelyezésére a tetőfedők specializálódtak (zsindelyesek), akiknek a tetőcserép elterjedésével munkájuk és elnevezésük is módosult (cserepező, cserepes), közben pedig megjelent a nagyobb építkezéseken a bádogosszakma. Ez a szakosodás persze nem jelentette azt, hogy ügyes kezű ácsok nem készítettek volna továbbra is asztalosmunkákat, nem raktak volna zsindelyt vagy cserepet, csupán arra utalunk, hogy eredetileg az ácsmunkát végzők feladatai közé tartozott ezen szakmák tevékenysége. Hasonlóképpen az ácsmunkához jól értő molnárok — főként az uradalmakban — egészen a 19. századig gyakorta mindenféle famunkát elvégeztek.

14 A területünk északi részén fekvő királyi városokban (Kassa, Eperjes, szepesi városok) a gazdag polgárok már a török korban lehetőség szerint kőházat építtettek maguknak, a borsodi és alsó-zempléni mezővárosokban azonban csak a 18. századtól kezd elterjedni a kőépítkezés a magánszemélyek körében. Miskolcon — a tehetősebbeket kivéve — a városi lakosság többsége fából, paticsból, vályogból, illetve ezek kombinációiból álló lakóházakban lakott, melyek többnyire házilagos kivitelezésben készültek. A házak tetőzete zsúp-, nád- vagy zsindelyfedéssel készült, a cserép csak a 19. században jelent meg Miskolcon. Az építészeti kultúra korábban vázolt okok miatti elmaradottsága és az alacsony kereslet miatt Miskolcon és a térség mezővárosaiban alig akadtak építőmesterek, az ácsok szinte csak a nagyobb uradalmi és középítkezéseken kaptak munkát. Miskolcon a diósgyőri koronauradalom, a püspökség, a város és a megye építkezésein dolgoztak elsősorban ácsok. A 18. század első évtizedeiben alig néhány mesterember működik a városban, az ácsmunkák jelentős részét még faragó molnárok végzik: pl. 1716-ban faragó molnárok készítették az avasi templomtorony faszerkezetét.

1

"

1 A vármegyei börtön építkezésén több molnár is részt vesz: 1757-ben Molnár András, Gönczi Molnár János, 1758-ban Molnár Mihály, Gönczi Molnár János, ők gerendákat faragnak és zsindelycznek. 1760-ban Lang János molnár szervezi és bonyolítja Tokajból szálfák szállítását.

16 1732-ben 6 molnár szerepel az adóösszeírásban, közülük néhányan feltehetőleg ácsmunkát is végeztek.

1 A püspöki birtokokon folyó építkezések számos külföldi mesterembert vonzottak Egerbe és környékére, akik Miskolcon is megjelentek: pl. 1708-ban Egerből fogadott mesterek faragnak a város részére akasztófát.

18 1756-ból ismerjük Vilthinger Illyés egri ácsmester nevét, aki az említett vármegyei börtön építésének első szakaszában végezte az ácsmunkákat legényeivel. A többi itt dolgozó ács (Millis Mihály, Hampel Kristóf, Zsatkay Mihály, Friman Ferenc és legényeik) nem szerepel az összeírásokban, ezért feltehetőleg szintén nem miskolci lakosok.

19 Velük dolgozott 1758-ban Gottfried Stephan bádogosmester, aki ereszcsatornát és tetődíszítő elemeket készített az épülethez.

20