Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

ÉPÍTŐIPAR - Ácsok, tetőfedők és bádogosok (Gulya István)

Ácsok, tetőfedők és bádogosok Az ács szó honfoglalás előtti, török jövevényszó, az írott forrásokban foglalkozás jelöléseként a 13. században jelenik meg.

1 A12. században a dömösi és a pannonhalmi egyházi birtokon, a 13. században több várszervezetben a lakosság egy része ácsmunkával szolgált (Acs és Taszár települések neve is erre utal).

2 Területünkön az első név szerint is ismert ács Tamás, aki szolgaként került Vas megyéből Panyit bán borsodi birtokaira 1273-ban.

3 Maga a specializálódott ácsmunka akkoriban elsősorban a faszerkezetek elkészítését és összeillesztését jelentette, a fakitermelést és a faragást bárki elvégezhette. A 12—15. században a már ácsoknak nevezhető, a famegmunkálás minden területén szakismeretekkel rendelkező mesteremberek végezték a faszerkezetű épületek elkészítését; a kőépületek tetőszerkezetének és héjazatának ácsolását; az erődítmények tornyainak, lépcsőinek, gyilokjáróinak, kapuinak készítését; a hidak, malmok, gátak, zsilipek, emelőszerkezetek famunkáit; valamint a bútorok gyártását. Ezek a famunkát végző szakemberek gyakran molnárok voltak, számos forrás utal ugyanis arra - mint később látni fogjuk —, hogv az egyik legbonyolultabb famunkának számító malomkészítést maguk a molnárok végezték, és szaktudásukat más, ácsmunkát kívánó építkezésen is igénybe vették. 1466-ban Borsod megyében a sajóládi pálosok és a szalontai nemesek malomperében szerepel a szakértőként felkért molnárok között a bocsi János, akit a forrás Aich előnévvel említ, ami a többi, csak lakóhelye alapján megnevezett molnárral szemben nyilván speciális famegmunkáló tudására utal. Diósgyőrben 1483ban említenek a források egy Dénes mester nevű ácsot.

4 A török hódítás és az ország három részre szakadása térségünket háborúk és portyák sújtotta határvidékké tette, a 16—17. században az építőanyagok kitermelése és a mesterek munkája szinte kizárólag az erődítményekhez kötődött. A borsodi és zempléni területeken a felvidéki városok mestereinek szakértelme nélkülözhetetlen volt. Az 1530-as évek elején az eperjesi Mátyás ácsmester dolgozott segédeivel a tokaji várban, 1541-ben szintén az eperjesiek Péter ácsmestert küldik szekerekkel és faanyaggal a vár erődítési munkáira."

1 1565-ben a tokaji vár tetőzetének javításához Kassától kérnek 40 000 zsindelyt és 260 000 szöget, valamint ácsokat.

6 A szabad királyi városokon kívül