Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)
ÉLELMISZERIPAR - Pékek (Rémiás Tibor)
dőkben, míg a perecz sütés ideje tart, az Piatzon való árulás rendje szerint 2 maiszter süssön, és sem edjiknek, sem másiknak 2 pereczes fiúnál többet tartani nem szabad, ezen 4 pereczes fiúk a Városba szerte széjjel minnyájan egyformán árulhatnak, de a templomba egy héten edjik maiszte, más héten pedig a másik, egymás után árulhasson, és továbbá, hogy 1 frt-ra 8 szerzőnél többet adni nem szabad." A megegyezés be nem tartása 40 frt. („adósság gyanánt") büntetést vont maga után. Persze, 3 év elteltével módosítani kényszerült a céh a megállapodást, annak ellenére, hogy szilárdan elkötelezte magát „elegendő és jó lisztből jól ki készült és illendő nagyságú sós pereceket sütni". Mégis porszem került a rendszerbe: „Mivel Veinberger Lőrintz tőllünk külön válva már két esztendőkön által, ámbár, hogy csak a sidó közösség számára engedett Perecz sütés hasznában bőven részesült is, őt is magunk közzé be véve a perecz sütés rendje a következőkép alakul: 1. év: özv. Lakatos Imréné—Klein Jánossal, 2. év Litomirszky Ferentz—Szabó Istvánnal, 3. év Telki Mátyás—Borsos Jánossal, 4. év Veinberger Lőrintz—az elsővel." 1847-ben kapott német nyelvű felszabadító levelet 33 Ignus Gausterer (szül.: Gedersdorf, róm. kat.) és Philipp Mandel (szül.: 1830) is, akik szintén a miskolci pék iparegylet alapító tagjai (1855) lettek. Az 1850-es években a miskolci pék mesterek körében formai változás történt, a céh iparegyletté'' 4 alakult (1855) ugyan, de tartalmilag semmi sem változott, a céhkeretek tovább éltek. 1856-ban már egység levélben 3 * tájékoztatták a várost: „mindenüvé egy forma súlyú és minőségű süteményt szolgáltatunk ki." Kis üzleti fogásnak azért tanújelét tapasztalhatjuk: „mégis a nagyobb menyiségbe vásárlók némi haszonba és jótéteménybe részesüljenek egy formán mindnyájan... minden forint áru után 2—2 garasokat fogunk rá adásként adni". Az 1850-es évek hírei között szerepelt: „Müller Sámuel pékinas felszabadult (1852), Müller Sámuel mester joggal 3 felruháztatott (1859), Rubi János 38 (nem egyesült görög) pékinas felszabadult (1859), Mündl Fülöp György 39 (szül.: Gefrecs, Bajor Ország) mester jogért folyamodott és Kövesd várossában akar letelepedni (1856), Robiin József 40 (szül.: Gácsország) Miskolc város lakosai közé fölvétetett és mester jogot is kapott (1858)." Az 1860-as években: „Weinberg Márton 4] miskolci pékmester a pataki vegyes céh kül mestere (dant mestere:) lett (1861), Veréb Pál 11 (szül.: Rásony, Abaúj vm., 1838, izraelita) születési bizonyítványt adott be a miskolci pékekhez (1863), Danhau^er Vilmos 43 (Szepes vm.-i) vidéki tagként a miskolci Pék Egyletbe „valósággal felvétetett" (1866), Rubi János 44 miskolci pékmester „az iparsortárba beiktattatott" (iparjogot szerzett), 1869, Rablin József' 4o sütő nas Szt.Andrássy Antal első képviselőnél felszabadult (1866)." Az 1872-es ipartörvény után, vagyis a céhek eltörlésével mi változott a miskolci pék társulatnál? Polatsek Árpád 46 sütősegéd a miskolci pék társulat sorába kíván belépni (1872), amit így indokolt: „elhatározott
