Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

ÉLELMISZERIPAR - Mészárosok és hentesek (Hazag Ádám)

adni. 29 Az évi bédetes mészárszékek között is kétféle bérlettel talál­kozhatunk. Egyfelől ahol több mészáros is működött, szokássá vált a darabonkénti bérlet fizetése. Patakon a torokmetszés, vagyis egy állat levágásáért kellett 5 dénárt fizetni, melyet a céhmester évente szolgáltatott be a számadónak. A legelterjedtebb mód az évenként fizetett állandó összegért adott mészárszékjog volt, a bérleti díj igen változatos volt, a közepes érték évi 30—60 forint között mozgott. 30 A mészárszékek szolgálhattak kizárólag mesterségük termékeivel is, legtöbbször faggyúval, hússal, vagy akár marhanyelvvel is, ez a ter­mészetbeni szolgáltatás a pénzösszeg megváltásaként, illetve kiegé­szítéseként szerepelt. A zempléni-hegyaljai mészárosok gazdasági erejét több sző­lőbirtokkal rendelkező iparos is jelzi. Új helyben az 1597. évben Mezaros Pal a város főbírája. 31 1631-ben a pataki uradalom urbáriu­mában rögzített az egyes szakmákat folytató iparosok száma mellett azt is, hogy az illetőnek mekkora telke van. 32 A tizenhárom feljegy­zett mészáros közül hat személy 1 /2, öt személy 1 /4, és két személy 1/8-as teleknagysággal bírt. Ha megnézzük a többi iparos adatait láthatjuk, hogy Sárospatakon a mészárosok ugyan nem képezték a leggazdagabb réteget, de mindenesetre az erős középréteghez tar­toztak. Számukban azonban igen nagy ingadozás látható, a már em­lített 1618-as jegyzékből számuk valószínűleg tizenhat fő felett volt, 1631-ben tizenhárom, 1632-ben tizenkilenc, 33 míg 1648-ban számuk húsz fő. A 16—17. században megalakult céhek általában a kassai anya­céhtől kapták privilégiumukat, azonban Sárospatak gazdasági súlya következtében maga is adhatott céhkiváltságokat (1570 és 1572), a túlzott taxáitatás tiltása mellett általános formában engedélyezi a magistrátusnak a céhállítás jogát. 34 Úgy tűnik azonban, hogy ennek ellenére Patak már hamarabb élt ezzel a joggal, hisz 1569-ben nem csak a pataki, de az újhelyi szabóknak is állított ki céhlevelet, 1598­ban pedig már a mészároscéh is létezett, ebből az évből rendelke­zésünkre áll egy limitatio, mely az állatbőrök árát szabja meg. Ez az árszabás jó lehetőséget nyújt arra, hogy összehasonlítsuk egy 23 évvel későbbi limitatioval, mely szintén a bőrök árát szabta meg. 35 A két limitatio összehasonlításából kitűnik, hogy a szarvasmarha- és juhbőrök ára negyed század alatt jelentősen megdrágult. A tolcs­vai mészárosok 1634-ben Patak magistrátusától kértek és kaptak céhlevelet, melyért 12 forintot fizettek, a céhlevelek itt is a kassai mintát, illetve az eddig kiadott pataki céhleveleket utánozzák. 36 Ez az eljárás lehetőséget adott arra, hogy a földesúr a fontosnak vélt céhek életébe beleszólást nyerjen. Ennek bizonyítéka a céhmesterek esküformája is, ebben a korszakban a céhmesterek elsősorban a föld birtokosának esküsznek fel, ezután következik csak a városnak és a bírónak tett eskü. 3 ' Patak céhállítási joga ellenére a régió ellenpéldákkal is szolgál, Olaszliszka mészárosai 1642-ben kérvényezik a kassaiaktól a céh­Kassai mészároscéh behívótáblája (Kassa, VSM)

Next

/
Oldalképek
Tartalom