Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

ÉLELMISZERIPAR - Mészárosok és hentesek (Hazag Ádám)

a faggyú mázsáját adják egy fillérrel alább, úgy, hogy a várbeliek is készpénzzel fizessenek. Az esküdtek közül négy húslátót rendel ki, akiknek joga megítélni a hús minőségét, árát, rendezik a vágás idejét, aratáskor és szüretkor három hétig szüntelen vághatnak, egyébként „e\ eleőt való sapkás szerint Szerdán és Szombaton vágjanak minden héten. Hstigh minden nap elegendeő Húst vágianak, vagi három, vagi Négi Zeekben, akar teőbben, akar kevesb fékben, chak hogi foglalkozás se a% Város népének, se uton járóknak ne légien.

m A rendelkezés végén 16 mészárost név szerint sorolnak fel, itt olvashatjuk a céhmester nevét is, Mészáros István, rajta kívül csak négy említett személy viseli a mészáros nevet. Itt is látható, hogy többen már családilag űzik a mészárosmesterséget, ilyen a két Babolchi (Mátiás és Lukách), vagy Mészáros Georgi fiastul Marton.

24 A forrás arról tanúskodik, hogy ebben az időben már egészen jelentős iparágat képviseltek Patakon a mészárosok, akiknek valószínűleg ekkorra már céhük is volt, és számuk igen magas volt (legalább 16 fő). Tokajban 1561-ben találkozhatunk mészárosokkal, számuk ekkor nyolc, de húsz évvel később már csak két mészáros található itt. Ali zempléni, hegyaljai mezőváros mindegyikében találunk mészárosokat, Mád és Tálya kivételével már a 16. század közepétől jelen voltak, számuk Tokaj kivételével igen ingadozó számot mutat, Patakon a legmagasabb (20 fő), és jellemzően a 17. század közepén emelkedik számuk. Bodrogkeresztúr mezőváros protokolluma 1607-ben rögzítette, hogy a mészárszékjog a várost illeti, a mezővárosi törvények szabályozzák a mészárszék, illetve a mészárosok működését.

23 Nagymihály 1607. évi földesúri törvényei kötelezik a mészárosokat a hiány nélküli ellátásra, megtiltja a hús kivitelét, valamint az idegen mészárosok csak az itteni árak szerint árulhattak.

26 1621-ben a pataki oppidum protocollumában fennmaradt limitációk között újra megtalálható a mészárosoké is, ebben a marha árát szabják meg, a rendelkezést megszegőkre egy forint bírságot szabtak ki, melyet a pataki főbírónak kellett fizetnie, ha máskor is rajtakapták, alkalmanként tizenkét forint megfizetésére kötelezték, amelyet a Miskola mésrmroscék ládája földesúrnak volt köteles fizetni.

27 Hegyalján találkozhatunk intéz(Miskok, HOM) menyi kezelés alatt álló mészárszékekkel is, ilyen a pataki kollégium mészárszéke, az újhelyi prédikátor 1623. évi javadalom-összeírásában említést tesznek a főpásztor mészárszékéről is.

28 Azok a területek, amelyek nem rendelkeztek önálló mészárszékkel, évi taxát fizettek a közelben lévőknek a hússal való ellátásért. A mészárszékek a mezővárosokban, illetve a nagyobb helyeken házi kezelésben, vagy bérletben voltak. Házi kezelésű mészárszéket nem sokat találunk, Tarcal 1632-es urbáriuma szerint a mészárszékben nem árulnak húst az úr számára, a mészáros csak néha vág bárányt és efféle marhát, melyért évente két-két mázsa faggyút tartozik