Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)
BARÁTI SÁNDOR: Herman Ottó madártani kutatásai
(3) Célkitűzésük volt továbbá, hogy megismerve a madarak ember-vonatkozású tevékenységét, hasznuk, illetve káruk alapján védelmüket mérlegeljék. E harmadik feladatnak maga Herman Ottó kívánt eleget tenni az 1904—1914 között négyszer is kiadásra került madarak hasznáról és káráról" c. munkájával, amely 80 000 példányban kelt el. Úgy vélte, hogy „a madarak életének ismerete fontos és kiegészítő része a\ emberi tudásnak. M5 Tény, hogy a madárvédelmet ma már nem a könyveit átható rideg prakticizmus szerint ítéljük meg, de neki a korabeli igények szerint kellett dolgoznia, amit nem vethetünk szemére. A könyv a földművelésügyi minisztérium kiadványaként jelent meg, és mint ilyet, a tanítók, jegyzők és lelkészek ingyen kapták. Lefordították angol és német nyelvre is. ,yA kis mű népszerűségére jellemző, hogy egyik nagyalfóldi híres városunk gimnáziumának néhány növendéke meg akarván szerezni, »tanari minőségben^ kérte megküldését. A minisztérium le is küldte, az^ iskola igazgatója azonban elkobozta a példányokat és értesítette a minisztériumot, hogy a diákokat szigorúan megbüntette. A\ »akta« az^ Ornithologiai Központhoz^ is lekerült és Herman Ottó ekként »intezte el«: »Habent sua fata libella A. könyv rendeltetése aZj hogy terjedjen, a büntetés pedig csak abból állhat, hogy a diákok tanulják meg. « Kevés jellemezheti így a könyv sikerét, de egyben a Herman Ottó bürokratizmusát is. " 16 Hogy magába a könyvbe is bepillantsunk, hadd idézzük magát a szerzőt, miért tartotta fontosnak az egyes madárfajok megítélését: „Ennek a kis könyvnek legfőbb rendeltetése aZj hogy a madarak hasznáról és káráról tiszta képet fessen, mert ezen fordul meg aZj hogy a fóldmívelŐ kertészkedő, szóval a gazdálkodó magyarság mindenképpen helyesen bánjék az^ ég madaraival. Induljunk tehát példabeszédből és lássuk, hogy e\ mire oktat? Azt mondja a magyar példabeszéd: Ezer varjú ellen elég egy kő. Tiszta igazság. Egy kőhajintástól felriad a fekete sereg és tovaszáll. Ha a madár kártételben van, ha megszállotta a zsenge kukoricát, bizony tíz követ sem sajnál az ember tőle; riasztja, a mint bírja. De megváltozik ám a sor, mihelyt a szántás ideje elkövetkezett. Ekkor ugyanaz a varjúmadár másokkal is kedves társa a szántóvető embernek, mert hasznos munkát végez oly szorgalommal, a minő éppen csak a madártól tekk. Úgy, a mint a\ eke vasa belehasít az^ anyafóldbe és szép sorban fordítja a rögöt, a varjú, a csóka, de még a tolvaj szarka is a\ eke nyomán halad; okosságtól fénylő szemmel kilesik ezek a csimazt, a kukaczot; nincs az^ a pajod, a mely kikerülné a madár figyelmét; ide is vág, oda is vág és megszedi a begyét a szántóvető legnagyobb ellenségeivel: a bogársággal, mely czimaZj pofod, kukac\ alakjában vájkál, de nyugszik is a földben, hogy a mikor ideje megjött, kibújjék s folytassa életének pályáját, melynek javarésze kártétel. Ezt a madármunkát mutatja elő képünk: a szántóvető és a madár. " 17 No, de a könyv nemcsak ennyiből áll. Hanem sorra veszi a hazai madarak java részét, s egyiket a másik után írja le, olyan érzékletesen, hogy szinte megelevenednek a szemünk előtt. A kevésbé ismert madarakat nagyságra, alakra az ismertebbekhez hasonlítja. Pl. A kaba , gyenge galamb nagyságú, de nyúlánkabb madár; a szárny hegye a fark 15 MERMAN 1901. ^LAMBRECHT 1920. " HERMAN 1901.
