Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)
BARÁTI SÁNDOR: Herman Ottó madártani kutatásai
Hogy a madárvonulás mellett a mezőségi tósorozat teljes faunisztikai felvételét is sikeresen végezhesse, „Consortium" alakítását kísérelte meg. Dr. Hintz György meteorológus, lovag Krischberg Oszkár, a Bécs melletti Korneuburgban lakó bogarász és Simó Ferenc rajztanár vállalta a szakjukhoz tartozó munkálatok elvégzését, a gyűjtésben pedig útitársa Klir János és Soós Károly orvosnövendék támogatta. Ilyen munkafelosztással érte el, hogy rövid idő alatt annyi új fajjal gazdagíthatta az erdélyi fauna ismeretét. „Expedícióját a legszélesebb körű érdeklődéssel hajtotta végre. Beszámolóiban behatóan foglalkozik területének geológiai, petrografiai, vízrajzi és meteorológiai viszonyaival, az^ összes gerincesekkel, ízeltlábúakkal és puhatestűekkel; a fő figyelmet azonban mégis a madarakra, halakra és pókokra fordítja. A gyekéi rendszeres megfigyelés 1867 március 11-től június 15-ig tartott."™ 1887-ben nyújtotta be a Természettudományi Társasághoz azt a tervét, amely alapján megírná a madárvilág könyvét, „mely a madarakat a tudomány mai magaslatán egyetemes szempontból is tárgyalva, a hazaiakat külön is kiemelné. " 11 E könyv ürügyén utazhatott el az északi Jeges-tenger vidékére, „a madárhegyek" tájára, másodmagával. 1888. jún. 5-én indult útnak a kis expedíció Herman Ottó vezetésével, társa dr. Lendl Adolf, fiatal biológus volt, az Állatkert későbbi igazgatója. Hajóval utaztak Norvégia északi partvidékéig, egészen Tromsőig. Tromsőből már csak Herman Ottó utazott tovább néhány héttel később, hogy még Svaerholt híres madárhegyét is meglátogassa, s felkutassa Vardöben az 1768-69-ben itt működött két magyar csillagász nyomait. Egyikük Hell Miksa, a másik Sajnovics János, aki a magyar nyelvet a finnugor nyelvcsalád egy másik tagjával, a lappal elsőként rokonította. Herman és Lendl ideje javát Tromső környékén töltötte. Hol együtt, hol külön járták a környéket, és gyűjtöttek minden gyűjthetőt: madarakat — tojásaikkal és fiókáikkal —, pókokat, bogarakat, csigákat, rozmár fej eket, bálnacsigolyákat, vad és szelíd tarándszarvasok agancsát, lappok ruháit, házieszközeit, halászok ősi szerszámait — ami csak gazdagíthatta a hazai múzeumokat. Látott idehaza honos madarakat, mint pl. szarkát, verebet, barázdabillegetőt, kékbegyet, seregélyt. Megfigyelte, hogy itt sokkal kevésbé félénkek, mert e ritkán lakott tájon kevésbé háborgatja őket az ember. A seregélyeket — fecske híján — oda is szoktatják a norvégok házuk környékére, költőházikókat állítanak nekik. ,JSJorvégiai útja egyetlen nagy — már-már embe feletti — erőfeszítés volt, hogy minél tömöttebb tarisznyával indulhasson haza. A messzi északon nyaranta fehérek az^ éjszakák, egymásba folynak a napok, őpedig alig aludt, csak ment, gyalogszerrel, csónakkal, hajóval, újabb és újabb tájakra, szigetekre, hogy még dunnaludat is szerezzen — ha a szigorú lövési tilalom megszegése árán is —; hogy még lemminget is kerítsen, mert ezt a furcsa kis emlőst otthon még csak hírből ismerik; hogy még a lappok életébe is bepillantson, hátha vannak nekik a mieinkhe\ hasonló, ősi halaszs^erszamaik " .. .Elzarándokolt Svaerholt meredek madárhegyére is: ,j\ madárhegy látványa a lelke mélyéigfelkavarta. S talán még inkább a hangok, amelyeket még a\ ő süket füle is meghallott. " 12 10 LAMBRECHT 1920. » LAMBRECHT 1920. 12 LAMBRECHT 1920.
