Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

HEVESI ATTILA (közreadja): Kevésbé ismert verselemzések Herman Ottótól

KEVÉSBÉ ISMERT VERSELEMZÉSEK HERMAN OTTÓTÓL (Közreadja: HEVESI ATTILA) Herman Ottó, különösen a madarakat és hangjukat figyelve, gyakran kereste fölbukkanásukat magyar költők verseiben.* Sőt, ha szakmai tévedésre lelt valamelyikben, a nyílt bírálattól sem riadt vissza (pl. Gyulai Pál „Az erdei lak" című költeménye esetében). Az alább közreadott, kevésbé ismert verselemzések „Az átalakulások világáról" című tanulmányából valók (Népszerű természettudományi előadások gyűjteménye, IV. kötet. Budapest, 1881. 10-14.). „S hogy már épen a rovarok szerepét mint a költészet szépségének nélkülözhetetlen alkatrészét is megismerjük, hát a régi görög költő, AN AKREON, ódában magasztalja a czikádátj mely szerinte a ja tetején a verőfényben fürdik, harmattal élve fóllelkesül s királyi énekre fakad; sőt e% a rovarélet annyira lelkesíti a vén görögöt, hogy a czjkádát egyenesen az^ istenekhez^ hasonlítja. Egy másik vén görög, rbodoszi XENARCHOS, kevesebb poézissel, több realizmussal s legtöbb maliczjával így dalol: Boldogan él a czjkáda Mert a felesége - néma! E\ a lélek alaphangulatának a dolga, hangulatfestés, a való igaznak subjectiv fölfogása és szép vagy kevesbbé szép vlsszatükröztetése. A mi magyar lyránknak is vannak rovarképei, s minél hivatottabb, minél igazibb költő festi azokat, annál szebbek. Es ha valami, úgy ARANY JÁNOSunk örökszép és örökigaz „Családi kör"-e tanúbizonyságot tesz róla, hogy e% így van. A költemény festi a magyar pórnak magyar földön, tehát bizonyos határozott jellegű természeti viszonyok között álló kunyhójának életét, szakadó est táján. Mindjárt elején meg kell adni a% alaphangot, a melyből a képek fejlődnek, kidomborodnak, hogy végre is a teljes nyugalomhoz vezető decrescendo egy jellemző akkorddal tetőzne be az egészet; azaz^ a megfelelő hangulat tejes legyen. Mily eszközökkel éri el a költő czélját? Este van, este van: kiki nyugalomba Most következik a% alföldi est jellemzése, mely valóban mesteri: Feketén bólingat az eperfa lombja, Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, Nagyot koppan akkor, azután elhallgat. Mintha lába kelne valamennyi rögnek, Horn ha földi békák szanaszét görögnek, Csapong a denevér, az ereszt sodorván, Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán. * A fülemilék énekléséről. Természettudományi Közlöny 21. kötet (1889) 86.; Madártani elemek szépirodalmunk főbb forrásaiban, Természettudományi Közlöny 21. kötet (1889) 54—58; Arany, Tompa, Petőfi és a népköltés madárvilága (Válogatta Schelken Pálma), Budapest, 1983. 208. Szépirodalmi Könyvkiadó. 1 Kabóca