Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)
SZILÁGYI MIKLÓS: A magyar halászat kutatása (Amit Herman Ottó észrevett, és amit nem)
3. Herman rátalált a középkori forrásokban egy olyan fogalomra, mely kulcsot jelentett számára a ősi jogon szabadon halászó magyarok és a céhbek kötöttséget vákaló németek szervezed formája alapvető különbségének magyarázatában. íme, az értelmezése: „A mansio, az összetartozandóság értelmében véve, semmi egyéb, mint az, a mit a mai halászság bokor, kötés, felekezet s más neveken ismer, ti. az^ a csapat, mely egy adott halászszerszám kezeléséhez^ okvetlenül szükséges." 11 Ervelése azonban nem meggyőző: nincs kekő okunk rá, ha a szó többjelentésű is, következésképpen a konkrét jelentése olykor bizonytalan, 18 hogy a középkori bktokadományozó oklevelekben és összekásokban szokásos 'szolgacsalád', 'háznép', 'ház, belsőség', majd 'jobbágytelek' jelentéstől 19 eltérő értelmet tulajdonítsunk azoknak a szöveghelyeknek, melyekben a mansio történetesen halászattal szolgálók jelölője. Különösen nincs okunk rá, hogy a 13. század elején a pannonhalmi apátság egyeden falujában 70 mansion, azaz 5—7—10 főt magában foglaló halászcsapatot valószínűsítsünk - ahogyan azt Herman érvelése tartalmazza. Hiszen az is bizonytalan, hogy a halászattal szolgálók ekkortájt olyan kerítőhálókat használtak, melyeknek „kezeléséhez okvetlenül szükséges" volt a halászcsapat. Ahogy az sem igazolható, hogy „főfoglalkozású" halászok voltak-e avagy mekeslegesen foglalkoztak halászattal. 4. A nagy folyóinkon megépített hal-megálktó rekesztékek: a vizafogó szegyek 20 szerkezetének és funkciójának valószínűsítéséhez Herman az ún. székelj cégét, magyar cégéi és cigány cégét sorakoztatta fel számításba vehető, s a magyar cégét használta a legvalószínűbb analógiaként. Bár felsorolta a középkori - kora újkori okiratokban előforduló s bizonyosan szegyének olvasandó terminusokat (Zeege, Zege, Zeyge, Seyge, Szegje, Segye), a cége névalakot avatta szakszóvá — máig érvényesen. 21 E rekesztek cége nevén akkor sem módosított, amikor már ismernie kekett Deák Geyza közlését az Ung megyei Tiszahát szegye, gereggye nevű halmegálktó rekesztékéről, a „kapu" fölötti ülőhelyről végzett emelőhálós halászatról. 22 A 'vizafogó készülék' jelentésű szegye címszót csupán 17. századi urbárium-adatként vette fel A. magyar pásztorok nyelvkincse függelékeként közölt újabb szójegyzékébe, az Ung vidéki szegyét és a vele többékevésbé szinonim jelentésű gereggyét emktetlenül hagyta. 23 Az eljövendő kutatók számára homályba burkolta tehát, hogy a (nyilván) tájnyelvi eredetű 24 cége szót vajon azért javasolta-e szakszónak, mert ezt találta széleskörűen elterjedtnek, vagy azért, mert könyve kásakor csupán ezt ismerte — s ehhez képest, némi önkénnyel, érdektelennek minősített minden újabb információt. Pedig a szegye terminusnak és egy olyan rekesztőszerkezetnek az ismerete, melynél a halász valóban 'ül', akghanem 17 HERMAN 1887. 70. •s Vö. BÁN (szerk.) 1989. II. 29. 19 GYÖRFFY 1977. 480. 20 A vizafogó szerkezetekről összefoglalóan (a vonatkozó szakirodalommal): SZILÁGYI 1995. 108-116. 21 HERMAN 1887.' 150—153. - A Magyar Néprajzi Lexikon is csak utalóként használja a s^égyà, az ilyen rekesztőszerkezeteket a cége címszónál tárgyalja: GUNDA 1977. 409-411. 22 DEÁK 1911. 23 HERMAN 1914. 732. 24 A „mesterszótár" adatából (HERMAN 1887. 779.) úgy tűnik, hogy Nagybcregre, a Borzsa folyóra lokalizálható ^-adatot avatta szakszóvá — szélesebb körű elterjedésről ui. nem nyilatkozik.
