Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

házaló kereskedők leleményességére: Nógrádszakálban a falu legmódosabb gazdája adott rendre szállást egy matyó batyuzó asszonynak az 1930-as évektől. A család akkoriban eladósorban lévő, már városiasán járatott lánya számára vásároltak tőle hímzett mellényt, blúzt, ruhát. Legközelebb, amikor jött a „mezőkövesdi asszony", többen érdeklődtek pont ugyanolyan portéka iránt. Ezen felbuzdulva, az asszony ettől kezdve rendre kicserélte egy újabb, más színű, más hímzésű példánnyal az illető leány korábbi ruháját. Fizetni nem kellett érte, csak azt kérte, hordja, quasi reklámként.

9 Összetettebb volt a kép az ilyen matyó termékek esetében a még viseletben járó községekben. Nagylócon az 1930-as évek végén - 1940-es évek elején terjedt el a fiatal menyecskék körében a matyó hímzésű, galléros szabású mellény fekete alapszínű változata. 10 A ma felfejthető emlékezet szerint ezeket az öltözetdarabokat a faluban készítették: egymásét elkérve vették le a szabásmintát, s azután a hímzést selyempapírra másolva, a ráfércelt papír segítségével varrták ki - csakúgy, mint fekete alapszínű szakácskákon volt szokás itt akkoriban." A formai egyezés azonban világosan mutatja, hogy a kiindulópont a közismert matyó áru volt. Itt viszont az ilyen öltözetdarabok szervesen beépültek a paraszti viseletbe. Eleinte a hímzett bőrmellény, a cucaj helyettesítésére szolgáltak: vászon ingvállhoz viselték azokat, alatta vállkendővel.

12 Az elterjedés időbelisége összhangot mutat azzal, hogy a szóban forgó viseletcsoport igényeinek megfelelő cucajt készítő utolsó szűcsmester 1930-ban elhunyt. S amíg a szomszédos Rimócon az asszonyok a régihez hasonló bőrmellény készítésével próbálkoztak,

13 Lócon a városi divathoz készült matyó termékkel helyettesítették a hiányzó viseletdarabot. A matyó mellények kedveltsége mellett szól, hogy azok a viselet további alakulása során sem szorultak ki a használatból: 2. kép. Nagylóci menyecske vasárnap misére menet, 1950. (Manga János felvétele, Palóc Múzeum Fotótára: 1559.) 9 Megjegyzem, a szóban forgó asszony által közvetített árukészletnek csak kisebb hányadát jelentették az - úgymond - matyó hímzéses termékek. Zömében a városi igényeknek megfelelő, finom sifonból készült, különböző fehér hímzéssel, változatos technikájú csipkékkel díszített ágy-, asztal- és fehérneműket kínált, megkérve az árát. Bár Nógrádszakálban szállt meg, áruinak nagyobb részére a közeli kisváros, Szécsény úri házainál talált vevőt. 10 Egy ilyen, fotók alapján Nagylócon hordottakkal egyező mellényt vásárolt meg a Palóc Múzeumnak Manga János 1950-ben a balassagyarmati vásáron egy Dohány András nevű kereskedőtől. A leírókarton adatai szerint a kereskedő 10-12 forintot fizetett egy-egy ilyen hímzésért mezőkövesdi asszonyoknak. (A tárgy leltári száma 50.57.1.) " Az első világháborút követően elterjedt új technikáról részletesen: DAJASZASZYNE-MANGA 1954: 11. 12 Az olcsóbb filcmellény természetesen a drágának számító cucaj rangjelző funkcióját már nem hordozta. 13 PA LOT A Y 1930: 139.; FLÓRIÁN 1966: 56.