Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

több mint 100 főt számlált. A későbbiekben azonban ez a felekezet is megfogyatkozott. Az összlakosság több mint 90%-át kitevő katolikusok számának növekedése nem tört meg a század első felében. A 2001. évi népszámláláskor a lakosság kiemelkedően nagy aránya, 96,2%-a nyilatkozta, hogy kötődik a valláshoz, mégpedig közel 97%-ban a katolikus egyházhoz. Csupán 2,4%-uk nem adott választ, és még kevesebbet (21 főt, vagyis 1,4%-ot) vettek számba felekezeten kívüliként. Egyes mezőkövesdi családnevek (Ali, Bajzáth, Csirmaz, stb.) arra utalnak, hogy a török uralom után néhányan itt maradtak közülük, a Mayer, Beller, Bencsik stb. nevü lakosok pedig minden bizonnyal a későbbiekben betelepült nem-magyar etnikumú családok leszármazottai. Nem lehettek azonban nagyobb számban és viszonylag rövid idő alatt beolvadtak a magyar ajkú törzslakosságba, mert sem az egyházi összeírások, sem a településenként részletező 18-19. századi honismertető munkák nem tesznek említést nem magyar anyanyelvűek jelenlétéről Mezőkövesd lakosságában. Az 1880. év végi népszámláláskor a mezőkövesdi lakosság alig 0,4%-a, mindössze 38 személy vallotta magát nem magyar anyanyelvűnek. Az 1910-1920-as évtizedben is félszáznál kevesebb, az 1940-es évekre pedig 20 alá csökkent a nem magyar anyanyelvűek száma, és többségük nem a hazai nemzetiségekhez tartozott. 1980-ban mindössze 17 nem magyar anyanyelvű és 22 idegen nemzetiségű lakost vettek számba a városban. Az 1990. évi szabadabb légkörben a lakónépesség közel 2%-a vallotta magát cigány nemzetiségűnek és 1,5%-a cigány anyanyelvűnek. A cigányokon kívül számba vett 89 nem magyar anyanyelvű lakos többsége magyar nemzetiségűnek tartotta magát. A mezőkövesdi helyi igazgatási szervek által kimutatott 734 cigány lakosnak alig felét írták össze cigányként az 1990. évi népszámláláskor. A cigányság tehát 1990-ben ténylegesen több mint 4%-kal részesedett a város népességében. A 2001. évi népszámláláskor már 507 (2,8%) cigány nemzetiségű volt Mezőkövesden, ezen kívül 459 személy nem nyilatkozott nemzetiségi kötődéséről. Vélelmezhető, hogy ezek jelentékeny része is a cigánysághoz tartozik. A roma lakosságon kívül mindössze 21 egyéb nemzetiségű lakost mutattak ki a városban. Szentistván nemcsak vallásilag, hanem etnikailag is a legegységesebb települések közé tartozott az egész környéken. 1949-ben 14 cigány anyanyelvű személyt találtak csak, 1960-ban pedig 30-at - l-l egyéb nem magyar mellett. 1990-ben 1 román anyanyelvűn kívül 52 cigány nemzetiségű lakost tüntetnek fel, a lakosság 1,8%-át. 2001-ben 61a roma nemzetiségűek száma és 4 az egyéb nemzetiségüeké, de figyelembe veendő, hogy 61 személy nem kívánt nyilatkozni nemzetiségéről, 65 pedig anyanyelvéről. Szentistvánnál változatosabb Tard népességének - legalábbis múltbeli - etnikai összetétele. Bél Mátyás 1730-as években született latin nyelvű honismereti müvében a község szláv és német lakóiról ír. Az 1746. évi egyházi összeírás többek között 93 görög katolikust említ, akik feltehetően a faluban letelepült rutének lehettek, de a következő 1-2 évtizedben már eltűntek. (Rítust váltottak, vagy elköltöztek?) A népszámlálások alig néhány német vagy szlovák lakost mutatnak ki, de a múlt század derekától már egyetlenegyet sem. 2001-ben 13 személy nem nyilatkozott nemzetiségéről, és a nem magyar nemzetiségűek száma 4. b) Társadalmi-gazdasági tagolódás A matyóság földműveléssel foglalkozó szegény nép volt: Mezőkövesd az alig 10 ezer hektárnyi, szűk határ keretei közé szorítva, Tard a több mint 2400 hektáros Coburg hercegi uradalom, Szentistván pedig az egri egyházmegyei káptalan 2000 hektár