Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

VISZÓCZKY ILONA Ä mezőkövesdi Matyó Múzeum 50 íve A matyóság a későn, a 18-19. században megformálódott néprajzi csoportjaink közé tartozik. Elsősorban Mezőkövesd lakóit értjük alatta, bár a helybeliek matyónak tartják a két szomszédos falut, Tardot és Szentistvánt is.

1 Maga a matyó elnevezés - a viselőik által preferált, a Mátyás személynév becéző formájából való származtatással ellentétben - vélhetően a református tömbbe ékelődött, az ellenreformáció hatására katolikussá lett népcsoport megjelölésére szolgált. A matyóság önálló csoporttá válásában a török kiűzését követő gazdasági reorganizáció, az erőteljes demográfiai növekedés, valamint a 19. század elejétől érvényesülő mezőgazdasági konjunktúra játszott alapvető szerepet, amit erősített Mezőkövesd mezővárosi jogállása is. Ekkor a még hagyományos, jobbára önellátó földművelő gazdálkodás mellett, jelentősnek tekinthető a Tisza menti legelőkön folyó extenzív állattartás. A nagyhatárú, alföldi jellegű gazdálkodást folytató mezőváros tradicionális jellegét minden vonatkozásban a 19. század második felének változásai formálták át. Mezőkövesd népessége az országos vidéki átlagnál gyorsabb ütemben nőtt, ami a lakosság erős differenciálódásához, nagy tömegek elszegényedéséhez vezetett. 1883-ban a mezőváros lélekszámának növekedése kikényszerítette a dél-borsodi legelők egy részének feltörését és kiparcellázását, s jellemzővé vált az 1880-as évek második felétől a summás munkavállalás. A 20. század elejére Mezőkövesd agrárnépességének több mint a fele nincstelen, mezőgazdasági cseléd volt, és többnyire summás munka biztosította megélhetését. Magyarországon a 19. század legvégén, a 19-20. század fordulóján - hasonlóan Nyugat-Európához

2 - zajlik a nemzeti kultúra megszerkesztése, s előtérbe kerül a népművészet iránti érdeklődés. A nemesség és a történelmi középosztály elsősorban a paraszti hagyományhoz nyúlt vissza, azt gondolván, hogy a paraszti kultúra még élő, reprezentatív jelenségei ősiek, egy közös nemzeti hagyomány emlékei. Ebből emeltek általuk kiválasztott elemeket a megformálódó nemzeti kultúrába: ezt a - ma már jól tudjuk - zömmel 19. századi, a népművészet új stíluskorszakába tartozó paraszti tárgyi világot gondolták vállalható, közös nemzeti örökségnek. A világkiállításokon - a kor szóhasználatával - a „nemzeti háziipar" bemutatása is hangsúlyossá vált. A közgondolkodásban előtérbe került a népművészeti értékek megmentésének fontossága és az idegenforgalmi bemutatás, a kereskedelmi hasznosítás lehetősége. „Mezőkövesd és a matyóság is azok közé a vidékek közé tartozott, melyet ez a századvégi pártoló mozgalom felfedezett. A matyó népművészet alkotásai tulajdonképpen 1885-ben, a háziipari kiállításon kerültek először kiállítási tárgyként a nagyközönség elé. Ezt követte az ezredéves kiállításon a matyó ház felállítása, és itt tartottak először közönség előtt, bemutatószerüen matyó lakodalmat. Több ezer főnyi közönség nézte végig a fiatal pár, a községi bíró és a rokonság eredeti matyó viseletben való felvonulását, a látványos szokásokat. A matyóság népművészeti értékeinek felfedezése természetesen együtt járt annak idegenforgalmi célú felhasználásával is, de szinte ezzel egy 1 Az előadás szövege rövidített formában megjelent: VISZÓCZKY 2003: 32-33. 2 HOFER-NIEDERMÜLLER (szerk.) 1987.