Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

időben megindult a matyók iránti tudományos érdeklődés is. Népi kultúrájuk jellegzetességeinek feltárása pedig együtt járt a muzeális értékek összegyűjtésével, megőrzésével is."

3 Ebben az időszakban a matyóság viselete lesz a reprezentatív magyarságkép megjelenítője, a matyó népművészet a korszak romantikus nemzeti önképének megrajzolásában vált országszerte és határainkon túl ismertté. Az 191 l-es operabálon, a matyó lakodalmas színpadi bemutatásán népviseletben vettek részt a hazai főrend tagjai, ami még inkább ráirányította a figyelmet e népcsoport hagyományos kultúrájára. A közismert matyó népművészet kivirágzása a 19. század derekán kezdődött, elsősorban a szépmíves szűcsök kezén, akik a báránybőr bundákon, különösen a kuzsunak nevezett, rövid női kisbundák hátán teremtették meg színes selyemcérnáikkal a térkitöltő, a szabad felületeket egyre inkább beborító szabadrajzú hímzésvilágukat. A 20. század második felében a magyar néphagyományt, népi kultúrát világszerte a matyó népviselettel, népművészettel azonosítják. A lakástextileken, a hímzett lepedővégeken, az ünnepi lobogós ujjú ingeken, valamint a női és férfi surcokon (kötények) alkalmazott matyó minták a 19-20. század fordulóján már nem csupán a népcsoport jellemzőjeként voltak ismertek, hanem a magyar nemzeti kultúra, a közös történeti gyökerek kifejezésére kiválasztott reprezentatív magyarságkép megjelenítőivé is váltak. A 20. század idegenforgalma pedig világszerte elterjesztette a matyó hímzők alkotásait, mint a magyar népművészet jellemzőjét. Az első, matyó népművészetet ismertető múzeumi kiállítás 1903-ban Miskolcon készült el a Borsod-Miskolczi Múzeumban. A „Matyó szoba" néven bemutatásra került anyag a Mezőkövesd városától ajándékba kapott teljes matyó szobaberendezésből és viseleti darabokból állt. A kiállítást - amit a nagyközönség hatalmas érdeklődéssel fogadott - Morvái János mezőkövesdi főjegyző és felesége rendezte. A néprajzi gyűjteményt megalapozó tárgyegyüttes további fejlesztésére a Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum-Egyesület Múzeumi Bizottsága ezt követően felkészült néprajzos munkatársat bízott meg ifj. Kóris Kálmán személyében, munkájához jelentős anyagi forrást biztosított. Az 1904-től elindított matyó kutatás eredményeként több száz tárgy és üvegnegatívra készített fotőfelvétel került a miskolci múzeum gyűjteményébe (1. kép), amit 1910ben egy nagyszabású kiállításon mutattak be. A gyűjtemény textiljeinek közszemlére tételére Mezőkövesden 1911-ben Izabella főhercegnő látogatása teremtette meg az alkalmat.

4 Az állandó néprajzi kiállítás létrehozásának gondolata Mezőkövesden is megfogalmazódott már az 1900-as évek első évtizedeiben, a gimnázium új épületének elkészülésekor. A polgárosodással együtt járó változások, az 1910-es évektől fellendülő idegenforgalom a matyóság életformájának átalakulását, a hagyományok és a díszítőművészet eredeti formáinak fellazulását is magával hozta. Mindez az értékes népművészeti darabok magángyüjtőkhöz kerülésével és a kereskedők kezére jutásával is együtt járt. A település vezetői és a helyi értelmiség számára így egyre égetőbb kérdésként fogalmazódott meg, hogy Mezőkövesd hagyományos eredeti értékeit miként tudja megőrizni. Az első világháborút követően ismét megerősödött a múzeumalapítási törekvés, és 1925-ben felvetődött a Mezőkövesdi Múzeumi Egyesület megalakítása, amelynek célja „az egymást túllicitálás, az álmatyó munka meggátlása, a matyó népművészet megmentése".

5 3 FÜGEDI 1982: 122.; 1997.; 2001. Lásd még FEJŐS 1991: 143-158. 4 FÜGEDI 1982: 123-124.; 1999: 1315-1328.; SZABADFALVI 1980: 76-84.; VERES 1999: 10-27. 5 GERŐ 1925. Idézi FÜGEDI 1982: 123.