Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

ViGA GYULA Tájmúzeumok^- regionális múzeumok^ (9{éhány megjegyzés a Matyó Múzeum kapcsán) A Matyó Múzeum fennállásának félszázados évfordulója alkalmas lehet az intéz­ménytípus - tájmúzeum - változó szerepkörével kapcsolatos számvetésre is. Nyilvánva­ló ugyanis, hogy változó feladatkörről van szó, amit nem csupán a közgyűjteménnyel kapcsolatos törvények, rendelkezések befolyásolnak, hanem a helyi társadalom, a min­denkori lokális kultúraszervezés is. Az elmúlt másfél évtizedben ez utóbbiak összekap­csolódnak a finanszírozás kérdéseivel is, ami persze összefügg az önkormányzatiság társadalmi problematikájával. Ez a rövid számbavétel természetesen nem visszatekintés akar lenni, hanem olyan szempontokat is igyekszik felvetni, ami az „új" Matyó Múzeum közeljövőjére vonatkozik. I. A muzeális gyűjtemények létrejöttének korszakai csakúgy, mint változó tudo­mányos és kulturális (közművelődési) szerepük a mindenkori társadalom műveltséghez való viszonyát, benne a közös kulturális örökséghez való viszonyulását is tükrözi. Amint Európában másutt is, a közgyűjtemények létrehozásának virágkora Magyarországon a polgárosodás, modernizáció velejárója, vagyis azé a korszaké, amely - látszólag paradox módon - a gazdaság, a társadalom és a kultúra átalakítását tűzi zászlajára. Ugyanakkor felismeri a feudális kori örökség reprezentáns emlékei megőrzésének szükségességét, s - az alsóbb néposztályok, elsősorban a társadalom döntő részét alkotó parasztság kultú­rájában - felismerni véli a formálódó nemzet közös kulturális örökségét. Ez azonban már a 19. század vége, utolsó harmada, a népművészet fénykora, Európában a nemzeti kultú­rák konstruálásának időszaka, benne az annak reprezentálására kiválasztott népcsoport­ok, regionális kultúra-változatok virágkora. 1 Magyarországon számos tényező erősíti ebben a korszakban a néprajzi kulturális örökség múzeumi reprezentációját csakúgy, mint annak a nagy nyilvánosság számára történő bemutatását (Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának létrejötte, a Magyar Néprajzi Társaság megalakulása, a millenni­um, a legkülönbözőbb - hazai és nemzetközi - iparkiállítások, a világkiállításokon való bemutatkozások stb.). Az általuk keltett érdeklődés serkentőleg hatott a vidéki múzeu­mok létrejöttére is. A néprajzi gyűjtemények létrehozásának másik jelentős meghajtója a trianoni bé­keszerződés, ill. az annak következtében létrejött, megcsonkított Magyarország és ma­gyarság szembesülése azzal, hogy területének kétharmadával nem egyszerűen több milliós emberveszteség érte, hanem olyan karakteres népcsoportok váltak más impérium részévé, amelyek a centrumhoz képest kevéssé modernizálódtak, s annál erőteljesebben őrizték a - közösnek tartott - nemzeti kulturális örökséget. A magyar néprajzban jósze­rével máig tetten érhető, hogy a határokon túli magyar csoportok kultúráját archaiku­sabbnak véli az anyaországinál, s úgy tekint azokra, mint a tradicionális nemzeti kultúra letéteményeseire. (Helyzetükből adódóan ebben sok igazság van, ami nem jelenti azt, hogy ezeknek a csoportoknak az életmódja, társadalma és kultúrája nem változott volna meg alapvetően az elmúlt évszázad során.) ' HOFER 1989: 59-75.; HOFER-NIEDERMÜLLER (szerk.) 1988.; FÜGEDI 2001.

Next

/
Oldalképek
Tartalom