Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

KERTÉSZ ISTVÁNNÉ TÓTH ERZSÉBET Si'matyó hímzís jelíeazetes mintaeíemei, (kompozíciós sajátosságai A mezőkövesdi matyó hímzés vizsgálatának eredményeiről kiváló néprajzkutatók munkái szólnak. A teljesség igénye nélkül említem Fél Edit, Dajaszászyné Dietz Vilma, Varga Marianna, Fügedi Márta munkásságát. A továbbiakban a matyó hímzés stíluskorszakainak rövid - az előadás keretei között bemutatható - áttekintésében eredményeiket felhasználva ismertetem a jellegzetes mintaelemeket és kompozíciós sajátosságokat. A 19. század folyamán kialakult matyó hímzőstílus a lakástextilek között a lepedővégeken található meg. Talán a legváltozatosabb motívumkincset is ezeken a darabokon vizsgálhatjuk, s leginkább ezeken ragadható meg a változások folyamata (LVIII. színes kép, 1. kép). A viselet elemeinek hímzésdíszítménye a lobogós ujjú férfiingen jelenik meg az 1870-es években (LIX. színes kép, 9. kép), az ingujjak végein, illetve a mellrészen, a galléron és a vállfolton. A kisfiúk „korozsmá"-ját (ingszerű kisruháját) is hasonló hímzéssel díszítették (12. kép.) Ezek mellett a későbbiekben a kötényeken, a nők és férfiak öltözetében és a gyermekek ruházatában egyaránt jelenlévő surcokon látható (LX-LXII. színes kép, 10-11. kép) gazdag és változatos hímzés. Előadásomban elsőként egy tárgytípust mutatok be részletesen: a lepedővégek hímzéseiről fogok beszélni és a mintaelemek módosulásáról rajzokkal és tárgyfotókkal illusztrálva. Végül pedig a viselet változását röviden ismertetem néhány archív családi fotó és Kóris Kálmán 1900-as évek elején készült remek felvételeinek segítségével, így érzékeltetve a lobogós ujjú férfiingek és a surcok díszítményeiben nyomon követhető változást. Kiegészítésül itt is felhasználom a múzeumi textilek fotóit, az egyes tárgytípusokon alkalmazott öltéselemeket és mintaelemeket bemutató hímzésíveket, mintarajzokat a Matyó Népművészeti Dokumentációból.

1 A 18. században a magyar népi vászonhímzések között általánosan elterjedt volt a lepedővégeken alkalmazott fehérhímzéses vagdalásos technika. Ennek szép darabjai Mezőkövesdről is bekerültek a múzeumi gyűjteményekbe, hiszen még az 1900-as évek elején is készültek ezzel a hímzéssel díszlepedők. (2. kép).

2 Ezek mellett jelen volt a mezőkövesdi hímzökultúrában is és a Bükkalja településein a 19. században a szálánvarrott és keresztszemes vászonhímzés (XXVII. és XLII. színes kép), mely egy erőteljes szőtteskultúra mellett élt, elsősorban a környező falvakban (pl. Tard, Cserépfalu). ' Az itt közölt tárgyfotók a NM, a HOM és a MM anyagából készültek, ez úton is köszönöm az intézmények vezetőinek és munkatársainak, hogy előadásomhoz felhasználhattam ezeket. Az illusztráció kiegészítéséhez válogattam a Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezetben az 1960-as években Dajaszászyné Dietz Vilma irányításával létrehozott „Matyó Népművészeti Dokumentáció" anyagának egyes összegző részei közül. Ezt a dokumentációs anyagot 2005-ben, a szövetkezet megszűnése után Mezőkövesd Város Önkormányzata vásárolta meg, és az archív anyagot ugyanebben az évben feldolgozásra és közzétételre Mezőkövesden a Városi Könyvtárnak adta át. Az itt felhasznált részletek publikációban már korábban megjelentek. Vö. VARGA 2003. 2 A kötetben szereplő tanulmányok színes képmellékletben bemutatott tárgyfotóira is utalunk a továbbiakban, ezzel is szeretnénk szemléletesebbé tenni az olvasók számára a matyó hímzöstílus gazdagságát és történeti változásának folyamatát. így a NM, a DIV, a DM, a HOM és a MM gyűjteményeiben őrzött matyó hímzéses textilek együttesen illusztrálhatják az áttekintést. (A szerkesztő megjegyzése.)