Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

megyében, Nógrádban és Gömörben vásárolták. A több mint 800 kerámiatárgy zöme az északi magyar peremvidékről származott, a bútorok szintén, de képviselve volt a Sárköz, Baranya és Erdély is. Válogatott szép példányokból állt a kb. 100 darabos pásztorművészeti gyűjtemény. A tárgyi anyagot mintegy 300 darab népviseleti fénykép, népviseleti rajzok és müvészkedö emberektől származó levelek egészítették ki. Ebből a gazdag gyűjteményből a következők vannak a Dobó István Vármúzeumban: szőttesek, hímzések, népviseleti darabok a Sárközből, Kalotaszegről, Mezőkövesdről és környékéről (Tard, Szentistván, Bogács, Cserépfalu), Nógrád, Heves és Gömör megyéből; bőrmellesek Kalotaszegről; ködmönök a Sárközből, Mezőkövesd vidékéről; condrák Kalotaszegről; cifraszürök különböző tájakról; kerámiák főleg Pásztó, Gyöngyös, Mezőcsát és Tiszafüred fazekasaitól valamint Erdélyből; pásztorfaragások a Dunántúlról és palóc vidékről; néhány bútor a Dunántúlról és Észak-Magyarországról.

4 A leírókartonok adataiból kiderül, hogy ezek közül melyek voltak kiállítva 1942ben az Iparművészeti Múzeumban, amikor bemutatták a gyűjtemény matyó és keleti palóc részét.

5 Több tárgy szerepelt egy miskolci kiállításon 1930-ban a megyeházán, valamint egy mezőkövesdi kiállításon. Az Ethnographiaban Palotay Gertrud méltatta az Iparművészeti Múzeumban rendezett tárlatot. Kiemelte: a gyűjteménynek különösen nagy értéke az anyag hitelessége. Valamennyi a helyszínen gyűjtött darab, s a tulajdonosok gondosan lejegyezték nemcsak a lelőhelyüket, hanem legtöbbjükről számos egyéb, a kutató számára igen becses körülményt: készítési idejüket, tulajdonosuk nevét, korát, a tárgy használatának körülményeit stb.

6 Holló Valéria kiállítási katalógusának előszavában leírja, hogy Szentistván és Tard népművészete miskolci iskolás korában fogta meg. Borsodban kezdte el a gyűjtést, 1929-ben már sok régi hímzés volt a gyűjteményében. Erre a tájra a későbbiekben is rendszeresen visszatért. Nem véletlen tehát, hogy a tárgyak elég nagy része Borsodból származott, köztük több volt a kiemelkedő szépségű, ritka darab. Köztudottan Mezőkövesd, Tard, Szentistván lakóit tartják matyónak, a kérdés azonban ennél sokkal összetettebb. Fügedi Márta a dél-borsodi Bükkalja (Cserépfalu, Cserépváralja, Bogács, Tard) hímzéseinek tanulmányozása során jutott szélesebb körű összefüggések felismeréséhez. A matyóságot valójában látványos, gazdag népművészete tette híressé, amely határozottan egyéni arcú jelenség a magyar népművészetben. Emellett azonban vannak a három matyó település díszítőművészetének olyan jelentős, de kevésbé ismert és feltárt emlékei, amelyek alapján a matyó falvak népessége beilleszkedik a Bükkalja egészének tárgyi kultúrájába, díszítőművészetébe is.

7 A Bükkalja hímzéseinek elemzése többféle tanulsággal jár. Többfajta hímzőtechnika és gazdag, változatos hímzőkultúra élt ezeken a településeken egy időben. A múzeumi gyűjteményekben lévő anyag bizonyítja a matyóság és a szomszédos települések kultúrájának egymásra hatását is. A hímzések elemzése ismét felveti a „három matyó falu" koncepciójának újraértelmezését, hiszen a díszítménytípusok bizonyítják, hogy Tard és Szentistván más-más módon, de kapcsolódik a tágabb környezet díszítőkultúrájához is. Ugyanakkor e hímzések párhuzamait, elsősorban a szálánvarrott technikával készülteknél, megtalálhatjuk az 4 CS. SCHWALM 1989: 173. 5 Katalógus Szegedy-Maszák Györgyné Holló Valéria és Szegedy-Maszák György népművészeti gyűjteményének matyó és keleti palóc részéről. 1942. 6 PALOTAY 1942. 167. 7 FÜGEDI 1978: I. 6.