Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

Eger környéki palóc népcsoporthoz sorolt települések textildíszítményein is. Hasonló következtetésekre jutott Palotay Gertrud is Holló Valéria és Szegedy-Maszák György gyűjteménye kiállításának kapcsán. Sok új tudományos probléma vetődik fel a kiállítás anyagával kapcsolatban, ugyanakkor nem egy, sokat vitatott kérdés megoldásához is közelebb fog vinni. A gyűjtemény tudományos értékét az is emeli, hogy számos olyan helyről egybegyűjtött darabot tartalmaz, amely községekről mindeddig egyetlen adat nem volt feljegyezve: például Ostoros község eleddig fel nem kutatott matyóságának müvészkedése.

9 A töredékében is rendkívül gazdag borsodi hímzések megerősítik e táj hímzőkultúrájának összetettségét és összefüggéseit. Szinte mindegyik településen találunk 19. századi és későbbi szálánvarrott és keresztszemes hímzést, önálló hímzéstípust lánc- és huroköltéssel, szabadrajzú, döntően laposöltéssel varrt lepedővégeket kendervászon és gyolcs alapanyagon pamuttal, gyapjúval vagy szűcsselyemmel varrva. A dél-borsodi hímzések egy sajátos és a népi hímzőgyakorlatban széles körben ismert csoportja volt a szálánvarrott és virágos keresztszemes technikával készült vászonhímzések csoportja. A hímzett textíliák többsége Tardról származik, a köztudat is tardi hímzésekként ismeri ezt a díszítménytípust, de nagyon sok szép darab készült a többi településen is.

10 A gyűjtemény keresztszemes lepedöszél sorozatában több kiemelkedő darab is van. Cserépfalun varrták azt a vertcsipkével szegélyezett lepedőt, mely Györffy István véleménye szerint a 18. század közepén készülhetett. Szintén akkortájt készült egy bogácsi halotti lepedő (XXVII. színes kép), melynek különleges tulipános, napraforgós motívumait igen sokféle öltéstechnikával varrták: keresztszem, láncöltés, bujtatóöltés, laposöltés. Tardon a keresztszemes hímzésdísz megérte a kiszínesedés korszakát. A vászon alapanyagot a klott vagy kékfestő váltotta fel, a pamut hímzőfonal mellett megjelent a színes gyapjúszál. Főleg női kötényeket, surcokat díszítettek így, de legényke kötény is akad közöttük. Gyakran szerepel rajtuk a tulajdonos neve. A szűk ujjú vászoningvállak dúsan ráncolt ujját szintén keresztszemes hímzéssel díszített pántba fogták. Ezekből közel száz darabot őriz a gyűjtemény. Szabadrajzú, döntően laposöltéssel varrt lepedöszélekből is szép sorozatot találunk. Azonos motívumokból és rokon szerkesztési elvekből alakult ki az a jellegzetes helyi stílus, mely hullámindára fűzött vagy egymás fölé helyezett nagyméretű rozettákból áll. Készülhettek piros-kék pamuttal kivarrva, de Bogácson, Cserépfalun gyapjúszállal, Szentistvánon szücsselyemmel is hímezték. Az egymás után sorakozó azonos motívumok egyhangúságát a színek cserélgetése oldja, a színritmus teszi érdekessé és változatossá ezeket a darabokat (XXVIII. színes kép). A dél-borsodi szabadrajzú hímzések legváltozatosabb formában a díszes ünnepi kötényeken, surcokon maradtak fenn. A surchoz sötét alapanyagot, klottot, kékfestőt vagy selymet használtak. Legkorábbiak a többszínű gyapjúszállal, laposöltéssel varrt kicsi virágminták voltak a 19. század utolsó harmadában. Ennek nyomába lépett a szücsselyemmel varrott hímzés, s megnövekedett a hímzett felület valamint a motívumok is. A 20. század elején a műselyem fonal jelent meg. A 19. század végén a surcok alja még cakkosan eldolgozott volt, a fekete selyemrojt, a ragyogó és a rézrojt a 20. század elején jött divatba." A gyűjteményben a legkorábbi cakkos végű, gyapjúfonallal varrt darabok Tardról származnak (XXX. színes kép), és Cserépfaluból is egészen egyéni motívumú FUGEDI 1992: 64-65. 9 PALOTAY 1942: 167. 0 FÜGEDI 1997: 337. 1 FÜGEDI 1997: 342-343.