Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)

9. Az esztendő ünnepei jeles napok

vön és közben mondogatták: „Szedek is, hagyok is." A lepedőből sóra hintették a nedvességet és ezt a sót fejős juhaiknak, teheneiknek adták. Barkósági hiedelmek szerint különösen hasznosak voltak a Szent György éjjelén gyűjtött gyógyfüvek (kopotnyik, pimpó, vérfű stb.). Ezeket az ember- és állatgyógyászatban egyaránt használták. Jellegzetes tavaszi szokás a májfaállítás. Megszokott időpontja a Barkóságban május elseje vagy május első vasárnapja, a szomszédos borsodi-gömöri református vidéken pedig inkább pünkösd éjszakája. Jó előre kinézték, kiválasztották azt a sudár növésű fát, lehetőleg bükköt, amit ezen az éjszaka kivágtak. Segítőtársaival már alkonyatkor elindult az erdőre a májfát állító legény. Csak csendben kopogtatták, nehogy a kerülő meghallja a falopást. Erre utal az egész Barkóságban, sőt a távolabbi palóc területen is népszerű máj fahordó rigmus: „Hallottátok-e már hírét Holló Alfonz legénységét? Fűrésszel vágta a májfát, Hogy ne hallják kopogását. " Éjfél felé értek a fával a leány házához. Bekopogtak, mert a fára kendő, pántlika kellett, s azt a leány adta, esetleg a fára is ő kötötte fel. A fa tetejébe kötöttek egy boros- vagy pálinkásüveget is. Eközben a legények jó nagy gödröt ástak a kapuoszlop mellett vagy az ámbitus sarkánál, és beleállították a 8-10 méter magas, szép lombú, felpántlikázott májfát. A májfaállító legények az 1920-as években még szőttes kendőt, később zsebkendőket kaptak a lányoktól. Szokás volt a májfát őrizni is: „Keljfel babám, itt a májfa, Ha elhoztam, vigyázz rája. " A rivális legényektől azonban maga az udvarló és barátai védték a fát. A májfa köszöntése, a májfa locsolása jogcímén a leányt akkor is meglátogatta, ha a fa kidöntésétől nem kellett tartani. Rituális kidöntése, kitáncolása a barkóknál rendesen május utolsó vasárnapján (Bélapátfalva, Bükkmogyorósd) vagy pünkösdkor történt és mulatsággal végződött. A májfa tetejébe kötött borospalack leoldása a legénynek erőpróbára adott alkalmat, közösségi, vásári májfa esetén a törzs bekenésével nehezítették meg az egymással versengő legények dolgát. Gesztete, Péterfala vidékén, a Medvesalján még 1978-79-ben is sok máj fát lehetett látni. Ezzel szemben Ózd környékén napjainkra teljesen felváltotta a májusi kosár, mint szerelmi ajándék. Rendszerint hortenziát, szalagos virágkosarat küldenek, s ez a polgárosult szokás már az 1940-es évektől kezdve hódít a vidéken. Bélapátfalván és környékén az 1930^0-es évekig szokásban volt a „királynéjárás". Hat-hét kislány ünneplőbe öltözött, egyikük tiszta fehérbe. Ö volt a királyné, ezért fejére viaszkoszorút is tettek. Udvarról udvarra jártak és ott kört formálva, lassan körbe lépegetve énekelték: