Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)

9. Az esztendő ünnepei jeles napok

„Mi van ma, mi van mg? Piros pünkösd napja. Holnap lesz, holnap lesz a második napja. Jól megfogd, jól megfogd lovadnak kantárját, Hogy ki ne tapossa a pünkösdi rózsát. " Közöttük a kör közepén állt a pünkösdi királynő. Énekük végeztével a gazdasszony tói néhány krajcárt kaptak és azzal továbbmentek. Másutt pünkösdi király járt, de a szokás előbb kiveszett, mert pl. Ózd környékén már csak a szólásmondásra emlékeznek: „Aggyig tart, mint a pünkösdi királyság." Pünkösd vasárnapján Szentkúton (Mátraverebély) búcsút tartanak, és ez a búcsújárás is a szerelmi ajándékozás egyik alkalma volt mindig. A legények tükrös szívet (mézeskalácsot) ajándékoztak, a lányok pedig bokrétát, árvalányhajat hoztak a választottjuknak. (Szüleiktől, rokonaiktól a gyerekek is sokféle játékot, ajándékot kaptak: kis tarisznyát, mézeskalács figurákat, cifrára festett botot, fokost, kereplőt stb.) Nyár elején nevezetes szokás volt a szentiván-napi tűzugrás. Az 1920-30-as években még a legtöbb barkó faluban tüzeket raktak június 24. előestéjén. Domaházán például három tüzet raktak a legények, egyet a felvégen, egyet az alvégen és egyet a falu közepén. A leányok tisztesfüből kötött csomókat fogtak a kezükben, s a tűz, füst felé tartva járták körbe a tüzet, miközben azt kiáltozták: „Tisztes legyek, hasznos legyek az én tisztesfüvem." Utána a legényekkel együtt át is ugrálták a tüzet. Bolykon a következő énekes mondóka fűződik ehhez a cselekményhez: „ Tisztes légy, hasznos légy, Majoránna, törökszekfű bokros légy. " A Hangony-völgyi falvakban Szent János járása ennek a szokásnak a neve. Egyes falvakban a kertek alatt, Hangonyban pedig a „belsőszögi" hegyoldal aljában szokták a rituális tüzet megrakni, de nem Szent Iván, hanem Péter-Pál (jún. 29.) estéjén és ehhez igazodott a mondókájuk is: „ Szent Pál, Szent Péter, Hasznos legyek az én tisztes füvem, Has fájjék, has fájjék, A tisztesfű használj ék. " A füvet aztán megőrizték és beteg embert, állatot egyaránt gyógyítottak vele. (Parázsra helyezve füstölték vele a beteg testrészt, kitörölték a tisztesfuvel a fejőedényeket, hogy több legyen a tej.) Mercsén a tüzet szalmából rakták és borzékot (földi bodza), papsajtot, árvacsanalat is füstöltek rajta a következő mondóka kíséretében: „ Szent Pál, Szent Péter, Füstöld meg a füvecském,