Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)
„Kútba estem, ki húz ki?... " - A palócföldi fiatalság társas élete és szórakozásformái
leányok báli napját. Hétfő és kedd éjfélig a tornác alatt táncoltak muzsikára. Ilyenkor cigányalakot, vagy medvét utánzó maskarákat öltöttek. 54 3. A paraszti közösségekben tradicionálisan kialakult, s nemek szerint elkülönült munkavégzés elsajátítása a palócság vidékén is jóval nagyobb megterhelést jelentett a serdülő fiatalember számára. Igaz, hogy a családi (apai) tanítás-irányítás ritmusa jóval kiszámítottabb volt, 55 mint az iparosodó vidékeken, azok bányász vagy gyári munkával megélhetést keresői körében. Ebből viszont számos településen (pl. Kazár, Borsodnádasd) gyakorta adódott konfliktus a párválasztás előtt álló legények és csoportjaik között. Mindezek ellenére az egymástól eltérő vagyoni és foglalkozású családok fiúi, serdülői szinte kivétel nélkül elsajátították a mezőgazdasági munkák, főbb teendők mindegyikét. A Palócföld általunk Őrhalomtól Ragályig áttekintett sávjában igen gyakori volt az iskolás fiúk önálló feladattal való megbízása, amely között leggyakrabban a jószág etetése, tisztán tartása és őrzése szerepelt. Egyik őrhalmi adatközlőnk 12 éves korában - lévén, hogy leánytestvérük nem volt - bátyja mellett félkezesként aratott Szügyben, az uraságnál. A nógrádi, hevesi és borsodi fiúk, izmosodó legények ekkortól kezdve rövidebb pengéjű (70, 75-ös) szerszámmal gyakorolták a kaszálást, figyelve az előttük járó apától, idősebb testvértől vagy rokon férfitól. Az önálló takarmány és gabonakaszálást kb. 17 éves korban sikerült elsajátítani, de addig gyakorlásként sok helyütt (pl. Ragály), két csutak szalmát vagy füvet tettek a fiú hóna alá, hogy el ne engedje, „ki ne teknőzze a sort". 56 Az első világháború előtt Rimócon, Bodonyban, Egerbocson sem volt ritkaság, hogy a munkabíró fiatalok május elejétől mindenszentekig a családi gazdaságban segítettek, iskolába nem jártak; a tehenet vezették a szántásban, erdei munkát vállaltak, vagy bojtárnak, ökrésznek, cselédnek álltak. Az elemi iskolát kijárt, fejlett testalkatú fiúk közül számosan más életkort hazudva keresőnek mentek a bányába vagy a szintén nagy erőkifejtést igénylő erdőmunkákra. Kazári adatközlőim elmondása szerint többen már 14 évesen - főként az őszi, téli és kora tavaszi időben - mindennap eljártak a József-aknába (Mizserfa), majd a Kányási-aknához. „De akinek fődgye nem vót, az állandóján a bányába dógozott." - említette az 1893-as születésű Szabó bera („Medve") Péter. A rimóci Laczko Péter 17 esztendősen már maga aratott, „ember lett", s a zsákolást is bírta. Ez időtől már gyakran elengedték otthonról mulatozni, s apja sem szólt, ha a lányokhoz koncsorogni ment. Az ilyen életkorú legény Sajópüspökiben, a kocsmában már porcióst váltott, s azt az apjáé mellett tarthatta otthon. Ezután, ünnepélyes alkalmakkor a család feje a vendégekkel együtt mindig töltött neki is. 57 Amikor Sajónémeti öregjei megbizonyosodtak arról, hogy fiuk dolgos és egyúttal megbízható is, kérésre mindenkor odaadták a pincekulcsot szürettől tavaszidőig. Ilyenkor aztán 2-3 legénycimbora is összejött téli hétköznap vagy szombat este. Az elmúlt néhány évtizedben viszont egyre gyakoribb, hogy a legény ellopja vagy erővel is elveszi a kulcsot, csakhogy a többiek előtt bármikor kitegyen magáért. 58 A felnőtté válás családi-közösségi elismerésének egyfajta jelzése volt a dohányzás tudomásulvétele is. Idős bodonyi és Sajó-vidéki adatközlőink gyakran említették, hogy már 13-14 éves korukban - persze titokban, dugva a ház végében, az ódáiban vagy a szilvásban gyújtottak rá először, vagy ketten-hárman összepótoltak szivarra, cigarettára. A szorgalmas és igyekvő ifjú legénynek nagyobb Gordos Istvánné Kovács Ilona sz. 1924. sgy. Vö. Szabó L, 1968. 123-134. Hárskúti Imre sz. 1929. sgy. Papp Nándor sz. 1897. sgy. Bodó Gyula sz. 1895. sgy.
