Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)
„Kútba estem, ki húz ki?... " - A palócföldi fiatalság társas élete és szórakozásformái
munka közben vagy annak végeztével a férfiak többnyire elnézték, ha kínáláskor vagy magától rágyújtott. Tudták, hogy egyébként az apa, nagyapa dohányát lopja meg egyegy marékkal. Ha ez nem akadt, akkor fa- vagy krumplilevelet vágtak meg és azt szívták újságpapírba csomagolva. A legény keresetét többnyire a szülők, korábban a családi gazdaságot irányító öreg gazda vagy a mama kezelték. Ok adtak pénzt a bálozásra is; ezzel próbálták a fiút fogni, irányítani (pl. Bükkszék). Sajónémetiben a bányába vagy gyárba járó legényeknek mindig volt egy kis félretett pénzük, s ezért nem kellett otthon különösebben „pénzért kéretőzni". Ugyanitt a parasztlegény úgy jutott külön pénzhez, ha elment a „gyáriakkal" rakodni. Ezt a család egyetlen idősebb tagja sem tiltotta, sőt az önállóság egy újabb bizonyítékát látta benne. Sok helyütt - ha kellett és megvallotta - a legénynek anyja dugta a pengőt. Miként a leányoknak, úgy az elemit kijárt fiúknak s legényeknek is - így korcsoportonként - külön bandáik, csapataik voltak. Az életkor, az évjárat tehát mindenképpen meghatározó, s leghátrányosabb helyzetben a Palócföld fiatalsága körében is a legifjabbak: a taknyosok, suhancok voltak. 59 Az életkor szerinti tagozódást külön befolyásolta a településrészek (Alvég, Felvég, szerek, utcarészek) között számon tartott megoszlás. Udvarlás, leánykérés esetén ez a legénybandák verekedéséhez, szurkáláshoz vezetett, mint pl. az 1920-as években Bodonyban. Sajónémetiben l-l korosztály még a családfő és rokonsága, így a nagyobb legény munkája szerint is elkülönült. Kovács Vincze Gyula (sz. 1900.) elmondása szerint így a „gyári" és „paraszt" ifjak még a községi fahídnál is külön csoportosultak hétvégén vagy ünnepek alkalmával. Szórakozásuk helyszíne szintén ennek megfelelően alakult: a parasztlegények a család borospincéjében, a gyárba járók a kocsmában jöttek össze s tanyáztak órákig. Sajópüspökiben - még ha adódott is számon tartott vagyoni különbség - a legények egy-két év korkülönbséggel mégis együtt cimboráskodtak. Az iskoláskor után alakult csapatok így oszlottak meg századunk tízes éveiben: 12-14, 14-16, 16-17 (legény), 18-20 (katonaság előtti nagylegény). Agglegénynek itt és másfelé is a 28-30 évnél idősebb férfit tartották, s jellemző módon inkább ő kereste az ifjabbak társaságát... A legénycsapatok közti különbség apró, a másikat bosszantó jele az volt, amikor a jobbágylegények Karancskesziben rézlemezekből való pántot verettek csizmájukra. 60 Adatközlőink szerint általában 2-3 évente került sor legénygazda választására a bandákban, s ennek során 4-5 legény mindig vetélkedett egymással: ki erösebb a munkában, ügyes a táncban és a beszédben. Alkalmanként aztán összebeszéltek, majd szavaztak, „jeleztek" a legények, s akire a legtöbben bólintottak, az lett vezetőjük, s aki ennek örömére bort fizetett. O szervezte az ifjabbak beavatását is a bandába, amelynek szokásos alkalma Őrhalomban farsang időszaka vagy a Szent István-napi búcsú volt. Marakodin ilyenkor a szülőtől kért vagy napszámmal megkeresett pénzből vendégelte meg a kocsmában a felemeléssel befogadott ifjú a többit. Sajópűspökiben ezt a bekerülés szóval említették számosan, amint a korábban csak kint ácsorgó legényeknek így szóltak ki a kocsmaajtón az idősebbek: „Gyer' be, mulassónk, mer' má' nagylegény vagy." Erre a bejáratnál 4-5 suhanc várt is, ezeket a legények egyenként összefogták és felemeltek a mennyezetig. Ezután így szólt valamelyik idősebb: „Derék legények vattok má', köztőnk lehettek!" 61 Felsőtárkányban „...azt a legényt, aki először kaszált bandában, ebből az Rimócon pl. ha estefelé az idősebb legények összetalálkoztak az ifjabbakkal, bedobták őket a patakba vagy a szenesbe, mondván: „Menj haza fekünni!" - Laczko Péter sz. 1911. sgy. Petróczy Gy., 1969. Palóc Múzeum Adattára 359. (Balassagyarmat). Papp Nándor sz. 1897. sgy.
