Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)

„Kútba estem, ki húz ki?... " - A répáshutai fiatalság életmódja és társas élete

Ä répásfvutaifiataíság éCctmódja és társas éíete A

mikor a kutató gyűjtőútjai során szemügyre veszi egy-egy település vagy vidék mindenkoron adott - de egyúttal változó - gazdasági és társadalmi szerkezetét, azon belül több, egymástól jól elkülöníthető csoport meglétét és azok jellemző sajátosságait fedezheti fel. Ezek a csoportok persze végső soron ezernyi szállal kapcsolódnak egymáshoz, mégis, mivel a közösség rendszerén belül sajátos funkcióval rendelkeznek, ezért részletes vizsgálatuk külön-külön is elvégezhető. Akár a közösség elemi egységét (család), akár magasabb szerveződését (falu) vesszük figyelembe, az életkor és a nemek szerinti elkülönülés mindenképpen kirajzolódik. Tanulmányunk e tágabb témakört, szűkítve Répáshuta fiatalságának életmódját kívánja ismertetni idős és középkorú adatközlők

1 elbeszélései alapján, a kb. 1910-es évektől szinte napjainkig terjedő időmetszetben. Ennek során megjelöljük az ifjak alkotta korcsoportok helyét a tevékenységek rendszerében, s ennek alapján arra vállalkozunk, hogy a valósághoz hü egységben láttatva mutassuk be mindennapjaikat és a közös időtöltés, szórakozás alkalmait.

2 1. A fiatalság hétköznapjai - munka és szabad idő A család Répáshután is igyekezett a fiatalt mihamarabb olyan munkára fogni, amely képességeinek és teherbírásának a tapasztalat szerint megfelelt. Számos dologban - amit később már önállóan végzett - az iskoláskor vége felé gyakorlatot is szerzett a kisebb fiú és a leány. Az elemi (majd 1945-től a nyolc osztályos) iskola elvégzése ugyan több, érzékelhető változást is hozott az ifjak életében, de főként már a korábban megismert tevékenységek és begyakorlásuk miatt nem okozott különösebb megrázkódtatást. A gyerekek „hamar szokták az erdőt", sokszor mentek édesanyjukkal vagy az idősebb testvérekkel gombát, málnát, somot szedni. Az iskolás fiúk nyáron napközben is vagy vasárnaponként a falu feletti tetőn, tisztásokon legeltették a lovakat, s gyakran még versenyeztek is egymással a lovaglásban. Volt olyan, aki már tízévesen fuvarozott, ha apjának másfelé akadt dolga. Ilyenkor igen korán, hajnali három órakor kellett kelni, hogy a 1 Itt köszönöm meg adatközlőim: id. Fenyvesi Lajosné Fridel Borbála, Flekács Antal, M. Fridel Lajos, Horváth Istvánné Fridel Anna, Horváth János, Kőszegi János, Mátrai Bertalan, id. Mikesz Lajos, Mikesz Lászlóné Fridel Adél, Molnár Gáspár, Molnár Gáspárné Hangyás Anna, Sipula Sándorné Lőcsei Anna, Szívós Béla, Szívós Gézáné szíves segítségét. 2 Témánk szélesebb körű vizsgálata még sok tanulsággal szolgálhat; e terület - néhány kivételtől eltekintve mai napig „fehér folt"-nak számít! A hazai szakirodalomból csupán a RUITZ I. 1965-1966. 572-601. és 93-117., valamint a NÉMETH I. 1966. 241-263. tollából származó tanulmányokat tudjuk méltatni, valamint NAGY G. 1973. 499-525. dolgozatát említhetjük.