Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)

„Kútba estem, ki húz ki?... " - Játék és szórakozás Pusztafaluban

család esténként segítségül hívott rokont vagy szomszédot. Mivel a töréssel szemben ez a munka - bár monoton - könnyebben végezhető volt, így a fiatalság sokszor önként ajánlkozott lebonyolítására. Gyakran naponta is helyet változtatva segédkeztek s közben dallal, meséléssel, tréfákkal, vidám és ijesztő történetekkel vonták el a figyelmet az egyhangú tevékenységről. A háziak csemegének gyenge kukoricát főztek és azt kínálták, miközben a fiúk nevettetésül bajuszt csináltak, bekormolták a lányokat, vagy a piros csövet találó számára addig követelték a csókot, amíg a választott nagy húzódozva meg nem adta. Régebben a legtöbb házhoz gyümölcsös is tartozott, amelybe elsősorban szilvafákat telepítettek. Termésének feldolgozásával kapcsolatosan legfontosabb a lekvárfőzés volt. A kertekben vagy az udvaron egyaránt folyamatosan tüzeltek az üst alá egyik reggeltől a másikig. Az állandó kavaráshoz ilyenkor segítség gyanánt fiúk-lányok szintén összejöttek és dalolva, játszadozva, a mesékre összehúzódva virrasztották át tűz mellett az éjszakát.

9 Tollfosztásra vagy ahogy Pusztafaluban is mondják tolut fosztani elsősorban rokonokhoz jártak a lányok és az asszonyok. A társasmunkának ezt az elkülönültségét elsősorban a nők által gondozott szárnyas jószágok alapos ismerete, illetve a nyert toll felhasználásában is megfigyelhető kizárólagos szerep magyarázza. A férfiakat nem is engedték a házba, mondván, hogy azok elfújják a tolut. De az óvatlanabb lányokat vagy az elbóbiskoló idősebb asszonyokat gyakran megtréfálták ezzel ők maguk is... A társaságban végzett, de elsősorban a saját célra történő munkavégzés és az ennek során játszó, szórakozó-szórakoztató alkalmat is jelentő fonó tevékenység a pusztafalusi szokás- és hagyományrendszerben is kiemelkedő jelentőségű.

10 A szösz ágyazása már szeptemberben elkezdődött, s a Pusztafaluban szokásos gyakorlat szerint a kemencében vagy a sutban megszáradt kender egyenesen a tiló alá került. A munka menetét anyjától leste el már 8-10 évesen a lányka. Ennyi idős korban guzsalyra ülhetett; ekkor készítette el az apa a gyakorló kisguzsalyt. Iskoláskorukban már maguk módján fontak, anyjukkal járva az asszonyok közé. Többnyire az iskola bevégzését követő ősszel az egyidős lányokkal együtt kezdték az önálló fonást. A fonót rendszeresen bérelték régebben egy özvegyasszonytól petróleumért, babért, tojásért, ami tellett. Minden fonó lánycsapathoz esténként megfelelő korú fiú- vagy legénycsapat társult. A falu életének utolsó ötven esztendejében 2-3 vagy 3^1 csapat fonóháza működött.

11 A fonóházi estére 2-3 guzsaly fonni való szöszt vittek, amit később orsóztak. Az esti fonás sorba járó rendszere kb. a 30-as években alakult ki, főleg a csendőrség zaklatásai miatt. Ha a legények késlekedtek vagy nem tudták a fonó helyét, a lányok közül némelyek kisétáltak a kapuhoz és énekszóval jelezték, merre jöjjenek. A fonó lányokhoz suhancok is járhattak, de ha idősebb legények már ott tartózkodtak, akkor ezek elszorították őket onnan nagy derültségre. A bérelt fonóházban a lányok körbeülték a falat, míg az asztalnál kártyáztak a legények. A századforduló tájékán általában az ülős kecskeguzsaly volt használatos, míg a kerekes guzsaly csak a 40-es évektől jött divatba. Igaz, borsos ára miatt ezután is kevesen, csupán a módosabb lányok használták. A 30-as években egyre gyakrabban volt rá példa, hogy a pusztafalusi fonóba másfelől való legények is átjártak, és viszont. A fonóház ülés- és helyrendje reájuk is vonatkozott. A sarkosan elrendezett karosládákon úgy ültek, hogy a lányok mindig közrevettek egy fiút. Az asztalon aszalt 9 E társasmunkákra és összejöveteleikre hoz példát a közeli településről (Filkeháza) PETERCSÁK Tivadar 1972. 108-113.-Uo. 1971.298-304. 10 Hegyközi vonatkozásait a munkafolyamat és a társas együttlét területeire is részletezi LAJOS Árpád 1974. 11 1925-1930 között négy ifjúsági vagy lányfonó volt: 1. a még tanulgató kislányoké (10-12 év), 2. a nyolctíz főből álló serdülő lányoké, 3. a 16-18 évesek tipikus lányfonója, 4. az öreg fonó, amely a 19-21 éves korosztályból hét-nyolc főt jelentett (saját gyűjtés).