Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)

„Kútba estem, ki húz ki?... " - Játék és szórakozás Pusztafaluban

gyümölcs, susinka volt tálban és abból szemezgettek. A fonás legtovább tíz óráig tartott, de így sem folyamatosan. Ezután a fonó lánycsapata az odatelepedett fiúkkal közös játékba kezdett. Előbb daloltak, énekelgettek, volt hogy harmonikáját is elhozta egy legény. Legkedveltebb társasjátékok voltak:

12 1. „Itt a lakat, itt a kulcs, itt az arany gyűrű..." Egy kiválasztott vagy önként jelentkező körbejár egy rövid botocskával a kezében,

1 egy másik pedig huny. A körbejáró, miközben végigvesz mindenkit, az idézett szöveget mondja s valamelyik résre nyitott tenyérbe ejti a fadarabot. A kereső, ha kitalálja, kinél van az „aranygyűrű", leülhet és a felfedezett folytatja a hunyást. Többször is megesett, hogy a kerülő egymás utáni alkalmakkor magánál tartotta a „kulcsot", s ezért a hunyó szerepével sújtották őt is. 2. „Fütyögök..." - mondja egyvalaki. Megkérdik tőle: - Kiért? - A kérdezett válaszol, ill. mond egy nevet, többnyire a neki kedvesebbét. A játék sorba járó, mivel az előbb megnevezett csak újabbat választhat s ez egyre több tréfálkozásra adott alkalmat. 3. „Szomszédkázás." Egy legény párjául választ egy leányt és a többiektől külön ülnek le. Egy bíró körbejár és „tetszik?" kérdéssel előbb a legényeket, majd a lányokat szólítja fel választásra. Ha a választottnak nem tetszik a választó, akkor a bíró a húzódozónak egy-két tenyeres csapással ad büntetést.

14 4. „Ki ült a szamáron?" Ez is vegyes játék. Egyvalaki előrehajolva leül, fejébe sapkát vagy kalapot húznak, esetleg a szemét bekötik. Másvalaki a hátára ül, de ismétlés gyanánt többen is követhetik. Ezután megkérdik: - „Ki ült a szamáron?" - Ha sikerül eltalálni, akkor a megnevezett ül le. A fiúk és a lányok együtt is kártyáztak disznóra (ászra) vagy tréfás találós kérdésekkel mulattatták egymást. Újabb keletű vonás a pusztafalusi fonók sorbajáró jellegében az, hogy mikor a lányok befejezték a maguk fonnivalóját, azaz körbefontak már, azután eljártak egy-egy ismerős vagy rokon legény családjához is fonni, ahol minden különösebb ellenszolgáltatás nélkül segítették az anya munkáját (40-es, 50-es évek). Régen e folyamatos tevékenység monotóniáját nemcsak a fonónapok éjszakába hajló közös játékai oldották fel, hanem egyes időszakok munkatilalmai is, amelyek a helyi szokásokkal szoros kapcsolatban álltak. A kenderszöszből először karácsonyra a vastagabbat, farsang végéig pedig a vékonyat fonták meg. Andrciskor (nov. 30.) nem fontak, hanem a lányok a sötét beállta után összegyűltek és megbeszélték, hogy ki melyik házhoz indul. Búzát vagy kukoricát szórtak az ablakokra s várták, hogy mit kiáltanak a bentiek. Ha azt, hogy „majd el mész!", úgy ezt a közeli férjhez menetelnek vették, ha azt, hogy „itt maradsz!", ezzel a pártában maradás ijesztette őket.

15 Később újra összetalálkozva ki-ki beszámolt a maga esetéről. Hazatérve még a disznóólat is megbökdösték, mert úgy tartották, hogy ahányat röffen a disznó, annyi év múlva mennek férjhez.

16 Luca estjén (dec. 13.) az állandó fonóházban, később pedig egy alkalomra kibérelt nagyobb lakásban gyűlt össze a fiatalság; az előkészületekben főként a lányok jeleskedtek. Előző este gyalogszánkóval mentek ki az erdőre fát lopni, hogy legyen tüzrevaló a sütéshezfőzéshez. Ilyenkor hamuval szórták be a csizmájukat, hogy otthon meg ne tudják, merre jártak. Másnap, amíg a fiúk távol voltak, a főzés közben a lányok mindegyike kilenc derelyét csinált, s azok közül három-négybe tettek cédulát. Amelyik tészta a leghama12 LAJOS Árpád 1974. 144-146. Vö. még GYÖRGY Károly-KISS Irén-FARKAS Gyula 1966. 390-392. 13 Paticska néven a Zempléni-hegyvidék középső részének falvaiban (Regéc, Ó- és Újhuta, Fony) szintén ismert játék helyi megfelelője (saját gyűjtés). 14 SZENDREY Ákos 1939. 157. e játék korábbi változatával. 15 A Zempléni-hegyvidékről származó adatokat rendszerezte UJVÁRY Zoltán 1975. 67. 16 UJVÁRY Zoltán 1975. 68.