Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)
„Termett a meggyfa... " - A palócföldi játékkultúra gyűjtésének történetéből
A palócföldi játékkultúra gyűjtésének történetéből T anulmányunkban a palóckutatás során végsőként kiválasztott húsz - Nógrád, Heves és Borsod megyék zónájába eső - településen folytatott, a népi gyermekjátékok körében végzett gyűjtőmunka anyagát foglaljuk össze. A terepmunka tapasztalatai, majd az idevágó szakirodalmi és adattári anyagok áttekintése nyomán fel kellett ismernünk, hogy a bemutatás nehézségét elsődlegesen nem is az Ipolytól a Szuha-völgy felső szakaszáig terjedő jelentékeny földrajzi távolság adja, hanem az a tény, hogy témánk tervezett kibontása sok szálon átcsap a felnőttkor felé törekvő-haladó fiatalság palócföldi társas életének - feldolgozás esetén adataival tovább duzzasztott - témakörébe. Ez esetben viszont az egyén szemszögéből nézve így már egy, a születéstől a párválasztáson át a házasságig terjedő életkori fejlődés és társadalmi befolyásoktól sem mentes személyiségváltozás ívére felfűzött, s évszázadok óta hasonló módon lezajló folyamatról lehet szó. Az ilyen szempontú feltáró munka főként akkor kecsegtet sikerrel, ha középpontjában egy-egy közösség, vagy a fentinél jóval kisebb lokális egység áll. Esetünkben ez az út szinte teljesen járhatatlan, mivel már maga az átfogó kutatás alapszelleme is azt sugallja, hogy egy-egy nagyobb jelenségcsoport (eltérő vagy azonos) vonásait állapítsuk meg rendszerezett formában. így ezt tesszük az alább következő fejezetek mindegyikében, azonban ahol csak lehetőség nyílik rá, jelezzük a szükséges elkülönítés határainak rugalmasságát is. Ez főként az énekes-táncos leányjátékok esetében szembetűnő, ahol az azonos játékmód - ellentétben a fiúkéval - az életkort tekintve más-más szakaszban mégis egyaránt jellemző lehet. A legtöbb gyermekjáték-gyűjtemény és rendszerező munka a kezdetektől szinte napjainkig alkalmazza a „népi gyermekjáték" terminológiát olyan játékokra is, amelyek gyakorta már egyáltalán nem gyermekiek, sem az életkort, sem pedig a játékokhoz szükséges, már magasabb fokra fejlesztett készséget (erő, ügyesség, összetett mozgás és koncentrálás stb.) tekintetbe véve. 2 Igaz, hogy a különböző játékok lezajlásának megfigyelése vagy éppen gyakorlása természetszerűleg megelőzi a tulajdonképpeni játszást, s ' „Gyermekkor, a játékdalok szempontjából lányoknál a férjhez menésig (16-18 éves korig), fiúknál a serdülés kezdetéig (kb. 12 éves korig) tart." Vö. KERÉNY1 György (szerk.): Magyar Népzene Tára (továbbiakban: MNT) I. XIX. (bevezető). 2 Címben és tematikában egyaránt jellemző példa erre (a kötetek megjelenése között eltelt több évtized ellenére is): KISS Áron 1891. és BORSAI Ilona-HAJDU Gyula-IGAZ Mária 1978. - E gyűjtemények kiváló anyagát és rendszerezését azonban megállapításunk nem érinti !
