Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)

„Termett a meggyfa... " - A palócföldi játékkultúra gyűjtésének történetéből

mivel sok esetben éppen annak közege és lehetősége hiányzik, ezért csak a megfelelő feltételek megléte esetén valósulhat az meg. KUTATÁSTÖRTÉNET ÉS -MÓDSZERTAN Amikor elsőként most azt vizsgáljuk, hogy a Felföld minket érintő sávját kutató elődök közül kik és miként figyeltek fel a népi játékokra, s azokat hogyan is vizsgálták, úgy igencsak vegyes kép tárul elénk. A szórvány- és részletadatok közlése ugyanis nem csupán az elmúlt évszázadokra vonatkozik, hanem még az 1900-as évek első felét is jellemzik. Szeder Fábián, a palócok iránti tudományos érdeklődés felkeltésének egyik jelentékeny képviselője a Tudományos Gyűjtemény 1819-es évfolyamában e nagy táj népéletének sajátos jellemzői között említi azok játékait is.

3 így a fagolyóval és „izmos ütőfával" játszott mancsozást, a népszerű karikázást, valamint a püinckézés egyik változatát.

4 Az 1800-as évek első harmadától már szinte „mozgalommá" vált hazai népköltési gyűjtés során a világi és egyházi értelmiség dalosfüzeteibe, jegyzetei közé számos, főként énekes-mozgásos, illetve -táncos játék is bekerült. Kiváló szépíróink közül most csupán Tompa Mihály nevét említjük meg, aki 1846 elején levélben fordul egy Miskolc környéki református lelkészhez: írná az le számára a lányok vasárnapi játékát, melyeket a „pusztán vagy páston énekelni szoktak", s akként, hogy a szöveg, a dallam és a tánc, illetve a mozgás együttesen érzékelhető legyen.

5 A Tompa-féle érdeklődés megemlítése számunkra itt nem irodalomtörténeti adalékként fontos, hanem a viszonylagos egyediség szempontjából, amennyiben a kortársak gyakorlatától eltérő módon ő egységben kívánja tudni a játékokat alkotó részelemeket! E korszak törekvéseit a mi szempontunkból is jól kifejezi a Kisfaludy Társaság megbízásából Erdélyi János által 1846-48 között megjelentetett „Népdalok és mondák" címet viselő gyűjtemény. A háromrészes munka első kötetében - ha csekély számban is külön gyermekjátékokat is közöl; néhány helyütt az azokat kísérő mozdulatok magyarázatát is megadva.

6 Közel két évtized múltán Pap Gyula „Palóc Népköltemények" címen nyomattatja ki gyűjteményét, amelyben dalok, balladák, mesék, találós kérdések, köszöntők és mondókák között nyolcféle játékot, illetve játékdal-szöveget közöl.

7 1 SZEDER Fábián 1819. 44., 45. 4 A SZEDER Fábián által „pilinczkázás" névvel illetett játék Északkelet-Magyarországon szinte kivétel nélkül „bige", „pige" vagy „pike" névalakban ismeretes. Ezt saját gyűjtéseink mellett HAJDÚ Gyula 1971. 137-140. is alátámasztja, valamint a Magyar nyelvjárások atlasza IV. kötetének 585. sz. táblázata is, amely kifejezetten ezt tárgyalja. Pike néven: Karancsság és Mátravidék; Pecek néven: Dél-Heves, Jászság; Bige néven: Felső- és Közép-Tiszavidék, Gömör, Zemplén és Hegyköz; Pige néven: Nógrád szlovákiai terület; s ugyancsak bige néven: Hontban és Gömör egyes vidékein. Vö. DEME László-IMRE Samu 1974. - A „pilincka", „pilincke" stb. elnevezések elterjedtsége főként az Alföld egyes részein, a Dunántúl nagy részén, így SZEDER Fábián működésének területén (pl. Komárom és Győr-Sopron m.) figyelhető meg, így ez magyarázhatja az általa jobban ismert elnevezés használatát a palócoknál is előforduló játékokra. 5 BODGÁL Ferenc 1970. 327. - TOMPA e levelében több, énekes-táncos lányjáték kezdősorát vagy főbb motívumát is megadja. Pl. „Haj fel, basa, barna...", „Kelmed lányát kéreti, / Szebbiket, jobbikat / Karcsú magasabbikat!" és „Lengyel László jó királyunk." 6 ERDÉLYI János 1846. 405^-16. Bevezetőjében (VIII.-XI. lapokon) tételszerűen felsorolja, hogy honnan és kitől, milyen mennyiségű gyűjtés érkezett be a minket érintő vidékekről. Pl. „Hont és Nógrád megyei, Pajor István Úrtól 25 db", „Mátra és Zagyva-vidéki, Nagy Islván Úrtól 24 db.", „Ismét a m. t. társaságtól egy csomó, beküldve Mayer István úrtól Muzslai népdalok czim alatt, 5-49 db" stb. 7 PAP Gyula 1865.