Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)

„ Szív küldi szívnek... " - „Karácsonyéji Álmok." avagy: a Don-kanyari pusztulás előérzete egy népies füzetben

Midőn a kis Jézus, isteni békében Leszállott az égből karácsony éjfélben. Megrakott fácskáva mosolygó orczával, Sok szép ajándékkal, dióval, almával. Laczi fiam, te még emlékszel reája: Lobogó gyertyákkal tele volt a fácska, Arany, ezüst szálak csillogtak-villogtak A gyertya fényében fényesen ragyogtak. Üveg-harang volt a fácska tetejében Sok szép ajándék volt itt-ott szerte Most im újra itt van karácsony estéje. Újra behallatszik a vihar zengése. Nincs itt jó atyátok, hirt sem hallunk róla, Nem irt már levelet, hosszú fél év óta. Karcsika meg beteg, elkészül a lelke Hol nincsen háború: hol az örök Béke örömében fényes angyalok örvendnek, A megígért Ige teljesedésének. Laci: Hát most a kis Jézus miért nem jön el hozzánk? Talán mert távol van harcban édesatyánk? Mért nem hoz most fácskát, aranyos almákkal, Dióval, fügével, égő gyertyácskákkal? Az iskolában is oly sokszor hallottam, De a bibliából magam is tanultam. Hogy a gyermekeket Jézus mind szerette, Még, ha fáradt volt is, magához engedte. Mond meg hát jó anyám, kérlek mond meg nékem, Mert én igy a dolgot sehogy meg nem értem, Mért nem jön el most a kis Jézus mihozzánk, Miért nem hozza most is el a karácsonyfánk? Hisz' a gyermekeket ő ugy szeretheti, Hogy látogatását el sem felejtheti Meg azt is tanultam, hogy a szenvedőket, Az elhagyottakat a nélkülözőket Segiti, ápolja, meg is vigasztalja, Egyetlen szavával maga meggyógyítja. Karácsony este van, Karcsikánk is beteg, A homloka forró, nézése réveteg; S o szegények vagyunk; kevés a kenyerünk, Vékony a ruhácskánk, kimenni sem merünk; Atyám a harcban van, ki tudja, él-e még? A szomorúságból ugy-e ennyi elég? Mond meg hát jó anyám, kérlek mond meg nekem, Mert igy a dolgokat bizony meg nem értem. Miért nem jön hát most a kis Jézus mihozzánk. Hogy most is elhozná a szép karácsonyfánk? Timárné: Drága Laci fiam megmondom hát néked, Az iskolában is tanitottak téged Arra, hogy az Isten próbára tesz minket, Megadón türjük-e a szenvedéseket. Ad csendes jóléttet, verőfényes napot,