Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)

„ Szív küldi szívnek... " - „Karácsonyéji Álmok." avagy: a Don-kanyari pusztulás előérzete egy népies füzetben

Holdsugaras estén fénylő csillagokat. Szép tavaszt, bő nyarat, gyümölcstermő őszt is, Pénzt, javakat bőven; dc ad szenvedést is. Igy akik elvettük a békés jóléttct Háborús nyomorban is dicsérjük őtet. Az aki élvezte verőfényes napját, Jó szívvel tűrje el a sötét éjszakáját. Vagy, akkor szeressük csak a kis Jézuskát, Mikor elénk rakja sok szép ajándékát? S ha most a kis Jézus nem is jön hozzátok, Azért ne higyjétck, hogy nem gondol rátok. Napot dérit éjre, a zord télre tavasz!, Mikor a nap csókja üde zöldet fakaszt. A borúra derű háborúra béke; A súlyos betegség válik egészségre. Mit meg nem ad ébren, megadja álmunkba' Berepül majd csendben szegényes házunkba' S az álom szárnyain elhozza a fácskát Neked s Katiczának szánt Szép ajándékát. Karcsikának gyógyirt és szent enyhületet, S tán meg is gyógyítja a kicsi beteget. S ha reggel felkeltek, s szétfoszlik az álom. - Én is atyátokat mind hiába várom Békével vegyétek, békével kell venni, Álom az élet is, az is el fog tűnni. Most tehát térjetek csendben pihenőre, A kis Jézus legyen álmotoknak őre. (Aludni térnek. Függöny.) I. KÉP Szin: Egy bokros hely, ledőlt fatörzsekkel, mohás, harasztos, gallyas talajjal; a szin homályos. Ádám: (miközben faleveleket gyűjt fekhelynek.) A fény már eltűnt, s vele az angyalok. Itt hagytak árván minket; s oly Idegen vagyok E sivár helyen. De hideg és talán: A paradicsomban boldogok valánk; Nem fáztam én sem te, De ennek vége már Reánk az élet gondja, az élet harca vár. Éva:... A rosszabb én valék; - vagy gyönge csak, talán? A tiltott almát, könyelmün, én adtam néked át. Bűnhődünk, bűnhődöm, s bűnhődnek gyermekink, Kik bűnben születvén, öröklik vétkeink. (Harasztra dúl) Ádám: (Mint előbb.) S haliad az átkot, melyet monda ránk, Megtévedt bűnösökre, teremtő szent Atyánk? Előbb a kígyót átkozá felséges szent szava. Hogy ne légyen neki nyugalma, otthona, S hogy sorsa vétkeért még rettentőbb legyen, - Hogy csábításáért méltó jelet vegyen, Megíosztá lábától, hason csuszon, mászon, és, hogy gyűlölt legyen az egész világon. Eva: (Könyökölve.)... Engem ugy átkozott: