Viga Gyula: Tájak, ízek, ételek B.-A.-Z. megyében (Miskolc, 2004)

A HAGYOMÁNYOS KULTÚRA TÁJI-TÖRTÉNETI TAGOLÓDÁSA BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYÉBEN (A regionális életmód-stratégiák feltételei és változatai)

Északi-középhegység és a magyar Alföld találkozásánál húzódó közlckedőútnak és vásárvonalnak is. A köztudatban matyónak nevezett csoport műveltségére a paraszti polgárosulásnak az a velejárója nyomta rá a bélyegét — amint Kósa László kitűnően összegezte —, amit a díszítőművészet, az ízlés „parasztosodása" jelentett. Ennek korszakait, jegyeit Fél Edit és Hofcr Tamás a díszítőművészetben példamutatón feltárták. A fentiek mellett említést érdemel még az egykori Torna és Gömör megye Borsoddal határos részének kistája, a Galyaság, ami a Bódva jobb partján, Aggtelek és Rudabánya közötti falvakat jelent, de a szőlőtermesztés megszűntével a filoxéravész után (1880-as évek) elveszítette korábbi elkülönítő műveltségi jegyeit. Hasonlóan csak a néprajzi irodalom tartja már lényegében életben a Cserehát jellegzetes kistája, a Száraz^ völgy, elnevezését. Igazából a földrajzi kistájak azok, amelyek — hol lazábban, hol szorosabban integrált — csoportok kereteit adják, s ezek a műveltségi tömbök elsősorban éppen az alkalmazkodás és a táj formálás, a termelőtevékenység, a gazdasági-társadalmi munkamegosztásban elfoglalt szerepük révén mutatnak fel egységesülő vonásokat. Kialakulásukban a természeti feltételek a 19—20. században már egyre áttételesebben érvényesülnek, ezek szerepe azonban továbbra is lényeges. A korábban vízjárta Bodrogköz, Taktaköz műveltségének 19— 20. századi változásai elsősorban azzal magyarázhatók, hogy pl. 1895-1935 között mintegy 34 000 hektárral növekszik a szántóterület (Frisnyák Sándor 1994.), ugyanakkor megváltoztathatatlanul gyenge és közepes, s 1/3 részben erózióval sújtott a termőtalajok területe, s ma is erdő 1/4 része a megye területének. A tájszerkezet tehát még a 20. században is a műveltség alapvető térszerkezetét adja, s a tájnevek és a műveltségi csoportok elnevezései a parasztság polgárosodásának utolsó időszakában is adekvátak. Az egyes tájnevek ugyanakkor különböző fokon szervezett, s a műveltség bizonyos vonatkozásaiban hasonlóságot mutató csoportokra utalnak, másokat már csak az irodalom, a köznyelv, akár az újkori közigazgatás kapcsol öszsze az ott élő népesség csoportjával. //. kép. Görömbólyi ruszin család (a nők testvérek), 1920 kö/iil. Magántulajdon