Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Keletközép-Európa népessége a 6-9. században

Már a római időket követően az áttelepülés eseményeinek a Dél-Európa és Északnyugat-Európa közötti tengely mentén, a Rajna-völgyben és annak peremterületein érezhetőkké vált a hatásuk. Maradandó nyomot hagyott valamennyi honfoglalás. Az ökoszisztémák kiegyenlítődtek. A germán törzsek gazdaságának alapja ekkor még jobbára az állatok tartása volt. Szarvasmarhákat, sertéseket neveltek, juhpásztoraik voltak és sokan hidegvérű lovakat tartottak. A jószág csaknem mindenütt az erdei aljnövényzetet ette. A juhok a tisztásokon és a hegyoldalakon legeltek. Az Alpokban a tehetősebbek a hegyoldalak legelőin és kaszálóin marhatartó tejgazdaságokat létesítettek. Ezen Almoknak a száma a középkori nagybirtokosok, városi polgárok beruházásai révén megsokszorozódott, az új korban pedig minden valamirevaló parasztnak volt már a hegyi legelőn épített istállója, ahol sajtot készített. A parasztok talajmüvelési technológiája csaknem mindenhol megőrizte továbbra is a bronzkori eredetű mediterrán munkakultúrát. Szimmetrikus vasú túró-ekéket használtak. Az erdei tisztások gyeptakaróját, ahol a füszőnyeg gyökérzete mélyen nyúlik a talajba, szövevényes, a hajtások pedig vastag szőnyeget alkotnak, egyáltalában nem volt könnyű felszaggatni. A tanyákon és tanyacsoportokban lakó parasztok kis - négyzet alakú - földdarabokat szántogattak. Néhol a kelta időkben egy vonórúdba egy kés alakú nagyobb vasat, csoroszlyát erősítettek, majd nyomában haladva, a felhasított gyepbe egy túró-ekével beleszántottak. Valamelyest sikerült ily módon megmozgatni a talajfelszín növénytakaróját. Csak a Krisztus születése táján alkalmaztak az Alpoktól északra barázdát szántó ekét. Alkalmasint itt találták ki ezt a szerszámot. Sok helyütt eketaliga segítségével vontatták. Erre eleinte talán csak néhány földesúri gazdaságban került sor. A technológia azonban hamarosan elterjedt. A vaskori barázdák nyomai Északnyugat-Európában maradtak meg. Hosszú, nadrágszíj-szerű földcsíkok, néhol teraszosan egymás alatt helyezkedtek el, ami tartós használatukra enged következtetni, hiszen a terasz talajerózió következménye. A germánok a keltáktól és a rómaiaktól elsősorban az agrotechnikai újításokat (pl. laposvassal, csoroszlyával felszerelt, hatékonyabb munkavégzésre alkalmas szerkezetű ekéket, a hosszú-parcellák kialakítását) vették át. A termelékenyebb agrotechnika azonban az őslakosság körében sem volt általános. A paraszti gazdálkodás munkakultúrája kevésbé volt hatékony, viszont a majorokban mindenütt alkalmazták már a termelékenyebb eljárásokat. Az északabbról érkezők elsajátítottak sok mindent a közép-európai mezőgazdák tudásából, egyebek között az őshonos gyümölcstermesztési módszereket is (alma, körte, barack, cseresznye és mogyoró), korábbi lakóterületükön ismeretlen zöldségeket (répát, gyökeret, káposztát, hüvelyeseket és tököt) kezdtek termeszteni. A kultúrákat a frankok és a svábok később is sikerrel ápolták. A búza és az árpa a hegyek között alig termett, az északról hozott rozs viszont meghálálta a gazdálkodók fáradozásait. Új eljárásokkal gyarapodott kézműiparuk technológiája is. (Különösen a régészeti leletek között talált szövésminták változatossága figyelmeztet erre.) Fazekasaik - a római korszak itáliai városaiban dolgozó kollegáikkal összehasonlítva - sehol sem jeleskedtek. Rosszul iszapolt, durván szemcsés agyagból korongolták és égették edényeiket, de alacsony hőfokon, s ezért a cserepek egykönnyen áteresztették a beléjük öntött folyadékot, el is törtek, sütni-főzni a prehistorikus edényekben csak rövid ideig lehetett. A háztartásokban faedényeket és fonott tálakat, kasokat stb. használtak. Legértékesebb felszerelési tárgyuk egy bronzból vagy vasból kalapált fazék volt. A háztartások jobbára még nélkülözték a fémeszközöket. A kovácsok inkább fegyvert és ékszert állítottak elő. Többnyire vándoriparosok dolgozták fel a fémeket. A kohósított ércet addig hevítették és kalapálták, amíg rudakat nem nyertek. A félkész árut, a vasrudakat ők közvetítették a termékeket előállító kovácsokhoz. így dolgoztak valamikor a kelta kovácsok vagy - itt-ott még ma is működő -