Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Keletközép-Európa a 18-19. században

állították össze. Minthogy - gyaníthatóan - ugyanazok az ácsok faragták a tárolóépületeket is, lekerekítették a boronacsűrök sarkait. A csűrök építése azt látszik bizonyítani, hogy a paraszti gazdaság - állóalapjaiban gyarapodván - immár nagyobb teljesítményekre volt képes. Formailag gazdagodott és változatos funkciókat ellátóan épült fel az épületállomány. A jobbágytelken lakóház, istálló, ól és csűr csatlakozott egymáshoz. Többségük egymás mellett, a telek hosszában épült, egyedül a csűr zárta le az L alak keskenyebb szárát alkotva az építménysort. A telek beépítésének középkori hagyománya volt ez a megoldás, alkalmasint racionálisabb helykihasználást biztosított, mint az a régi rendszer, amelyben még az állattartás volt a legfontosabb ágazat és ehhez igazodva kevesebb épületet emeltek, rendszerint az ólat a telek udvar felőli végében. Ez a „baromudvaros" telekrend Európa archaikus tájain maradt fenn a modern időkig, Skandináviában ugyanolyan példáit írták le, mint DélkeletEurópában. A célszerűség és az „elgabonásodás" összekapcsolását valósították meg településrendezési elveiket érvényesítve Szászországban, a Cseh- és Morva-medencében, majd Sziléziában, ahol gyakorta építettek belsőudvaros, három, esetleg négy oldalról épülettel bezárt komplexumokat. Ennek a megoldásnak az előnyeit a mediterrán ókorban már felismerték, majd - közel egy évezred múltán - ismét alkalmazták KözépEurópában, a középkori Staatskolonisation, vagyis a királyi birtokon telepített jobbágyok építkezésein. A 18. századra már sok helyütt (pl. a Lombard-síkságon, Frankföldön, sőt a perifériának számító, abszolutista Svédországban stb.) ideális településformának tartották, ha a magányos szórványokon és zárt falvakban a házak teleksoros rendjét követve belsöudvaros épületegyütteseket építettek az ideálisnak tartott minta szerint. A rendszer egész Európában terjedt. Az építkezések alkalmasint egyrészt azt bizonyítják, hogy a jobbágyok építkezéseit a földesurak irányították, másrészt, hogy az épületek kivitelezéséhez gyakorlott szakiparosokat is fogadtak. Jobb munkafeltételeket és termelékenyebb gazdaságokat akartak a földesurak is, noha nem akartak kilépni a jobbágyság középkori intézményének korlátai közül. A földesúri akaratot azonban ott is érvényesítették, például Magyarországon, ahol a , jó földesúr" kegyes és gondoskodó figuraként jelent meg a felvilágosodás irodalmától befolyásoltak gondolkodásában (pl. a szarvasi lelkész: Tessedik Sámuel), de nem építkeztek racionalitást bizonyító terveket alkalmazva. Akárhogy is történt, az ideális falu képét a középkori Dél-Európában már néhány emeletes parasztház is tagolta. Az Alpoktól északra azonban ez a látvány később érzékelhető, az újkorban építették folyamatosan - századokon át érvényesített divatnak engedelmeskedve - a többszintes parasztházakat. A legfontosabb elvük az anyagtakarékosság volt. Mesteremberek városi minták nyomán akarták megvalósítani terveiket. A városi telkek kis méretei miatt össze kellett vonni egyetlen tető alatt több - különböző rendeltetésű - építményt. Erre vidéken nem volt szükség, a települések szerkezete nem indokolta a helytakarékos építkezéseket. A mesterek szaktudása és az építőanyagok megemelkedett árai azonban kikényszerítették a már ismert megoldásokat. Ráadásul az építkező parasztok is azt a látszatot akarták kelteni, hogy ők is - a városi polgárok módjára - emeletes házakban laknak. A földszinten rendezték be a konyhát és a szobát (az ebédlőt), az emeleten pedig a hálóhelyiségeket. Ehhez a beosztáshoz nem ragaszkodtak mindenütt, volt olyan emeletes parasztház is, ahol a gazda és a gazdasszony a földszinten aludt, az emeleti hálókamrákban gyermekeik és a cselédek vackolódtak el. A Cseh- és a Morva-medencében, az Odera mentén és Pomerániában egyre több emeletes parasztház épült. E „házvidékek" építkezésein a szomszédos német tartományok építészeti kultúrájával rokon vonásokat lehet még ma is felfedezni. Terjedt a kő és a tégla építőanyagok alkalmazása, a gerendavázas építészet hagyományai hovatovább