Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)
Keletközép-Európa a 13-15. században
4.2. DÉLEN ÉS NYUGATON ÚJRAÉLEDT A VÁROSI CIVILIZÁCIÓ A népesedési mutatók alakulását elsősorban a gazdaság, az utóbbit pedig az ökoszisztéma befolyásolja a történelemben. Azokban a társadalmakban, amelyekben a többség a földből élt, a gazdaság természeti feltételei megelőznek minden más tényezőt, az ipari civilizációkban viszont csökken befolyásuk. Ha régebben üzemzavarok motiválták a természet és a gazdaság együttesét, a társadalom kénytelen volt kiutat keresni, mert sokan rádöbbentek arra, hogy csapdába jutottak. Az ökoszisztéma válságba jutott, de senki sem gondolt a légszennyezésre vagy a tengeri élővilág rohamos pusztulására. Azt látták, ami az orruk előtt volt, és az valóban pusztult. Ha ma kortársaink közül valaki grafikonnal ábrázolni kívánja a történteket, a görbe csúcspontját az Újvilág felfedezése táján kénytelen megjelölni. Kollégáink tudomásul veszik, hogy a természeti adottságokat és a gazdálkodók elemi érdekeit úgyszólván sehol sem sikerült eleinknek összehangolni egymással a középkori Európában. Ellenkezőleg, éppen a két tényező közötti feszültség szolgáltatta a társadalom működéséhez szükséges energiát. A rendszer másként működött vidéken és másként a városokban. A középkori civilizáció városait teljesen más okoktól mozgatva hozták létre őseink, mint a falvakat. A városalapítók hűen megőrizték ókori történelmi örökségüket. Talán mert pályájuk közös volt. Akkor sem ment másként a gazdaságszervezés. A város logisztikai központ. De azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a településformáló erők másként dolgoztak a középkorban, mint az antik városok létrejöttekor. A folyamat részletei átalakították a városok lakóinak foglalkozási összetételét, megváltoztatták az együttlakók lélekszámát, a piac vonzáskörében lakók magántörténelmét, azaz kezdettől fogva az egész képződmény működését. Nyilvánvalóak a regionális eltérések is. Különösen szembeötlők a funkcionális különbségek a kontinens belsejében, ahol egykor a rómaiak városokat alapítottak, majd a középkorban újra fel kellett őseinknek éleszteniük az urbanizációval kapcsolatos hagyományokat. Noha az ókori, majd a középkori város keletkezésében döntő szerepet játszott a kereskedelem (ezért a legrégibb városok utak találkozásánál épültek fel), a provinciában létesített ókori városok lakói egy részének az volt a feladata, hogy fenntartsa a rendet és működtesse a közigazgatást. A római birodalomban a gazdaság egyik (vagy talán a legfontosabb) tényezője az államhatalom volt, a középkorban pedig az állam úgyszólván nem játszott semmiféle szerepet, akár városon, akár falun alig volt számottevő befolyása a közigazgatásnak. (Az antikhoz hasonló jelentőséget később csak az újkori gyarmatosítás során tulajdonítottak városoknak a távoli kontinenseken.) A rómaiak városai az Alpoktól északra laktanyák köré szerveződtek. A katonáknak kellett biztosítaniuk a provinciákban a városok kereskedelmi-közlekedési forgalmát. Mikor az antik gazdaság után az állam is összeomlott, és a folyamat Nyugatról Délkelet felé tartva a 2-5. század között végigsöpört az európai történelem eleddig legnagyobb kiterjedésű birodalmán, a városlakók különösen nehéz helyzetbe jutottak. Utódaiknak, Charanis, 1953. Dobrowolska, 1931., Dobrowolska, 1935., Dobrowolski, 1935., Englisch-Jaritz, 1976., French, 1983/1: 23^4., Gorszkij, I960., Graus, 1953/1., Graus, 1957/11., Graus, 1961., Graus, 1963: 279-305., Graus, 1966: 5-49., Graus, 1969/a: 5-42., Graus, 1969/b., Grodecki, 1949., Gunst, 1996., Gunst-Hoffmann, 1982., Johansen, 1925., Kejr, 1969: 81-142., Karzmarczyk, 1945., Kötschke 1953., Kötschke-Ebert, 1944., Krenzlin, 1952., Macck-Graus-Tbensky, 1958/1., Maleczynski, 1955., Malowist, 1973., Meznik, 1969: 43-91., Postan, 1972., Postan, 1973., Schöpflin-Wood, 1989., Schramm, 1981., Schröder, 1986: 11-28., SchröderSchwarz, 1978., Schubart, 1966., Schubert, 1986: 157-74., Schultz, 1903., Schultz, 1965/1— II., Schulze, 1982.
