Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Az új civilizáció behatol Keletközép-Európába a 9/10-13. században

azt tapasztaljuk, hogy a katolicizmus egyre szilárdabban őrizte meg pozícióit. (Ezzel szemben a skandináviai parasztok mind fogékonyak voltak a vallásújítók tanításaira.) A középkori társadalom tömbje egymáshoz tapadó oszlopokból állott, de ezek az alkotóelemek nem váltak el egymástól. Nemcsak egységes hatást keltettek, hanem valóban egységes rendszert alkottak. Mikor a „százéves háború" idején a feltörekvők lebontották a régi társadalmat öszszetartó korlátokat, a hierarchia pusztulása láttán siránkozó francia király, XI. Lajos (1461-83) így kesergett egy krónikában olvashatók szerint: „tönkrementem - kicsoda? magam vagyok a széttöredezett Franciaország - ki által? - általatok - miként? - minden rend által". (Je suys. Qui? La destruicte France! Par qui? Parvous. Comment? Entousestats.)

19 3.4. A FÖLDESÚR KÉT GAZDASÁGA: A MAJOR ÉS A HŰBÉRBIRTOK A bronz- és a vaskorban majorokban termelték meg az elit ellátásához szükséges élelmiszerek többségét. A parasztok néha ajándékokat adtak és védelemben részesültek. A járadékrendszer még nem alakult ki. A földesúri major kezdetben (vagy kétezer éven át) valamivel nagyobb üzem lehetett a parasztgazdaságnál. Ilyen termelőkapacitású üzemek egyaránt voltak a kelta vagy a germán stb. klánvezérek és a római földesurak tulajdonában. Keletközép-Európában a földvárakban lakó klánvezérek nyugati kollégáikhoz hasonló módon gondoskodtak háztartásuk ellátásáról. Minthogy az Alpoktól északra a gyarmatosítók, azaz urbanizált elemek lettek az újsütetű földbirtokosok, többségük igyekezett minél több építkezéssel javítani vidékiségük technikai elmaradottságát. Ami egykori építkezéseikből megmaradt, az életkörülmények gyors ívü emelkedéséről árulkodik. A legtöbb régész - a villák romjai láttán - a gazdagságról értekezik, de megfeledkeznek arról, hogy ez nem a gazdaság teljesítményeként jött létre. A földesurak azonban a környékbeli parasztokkal kapcsolatokat létesítettek és sokat közülük terménybeszolgáltatásra köteleztek. A colonusoktól mezőgazdasági terményeket és élő állatokat szereztek azokért az iparcikkekért, amelyeket a majorba telepített mesteremberek állítottak elő. Valószínű tehát, hogy a provinciákban többféle gazdasági rendszer működött egyidejűleg, amelyek kis körzetekre osztották a provinciák gazdaságát. Ezért a régészeknek inkább arról kellene beszélniük, hogy a villalakók fogyasztási színvonala emelkedett, a termelés viszont továbbra is a régi keretek között zajlott. Minden jel szerint az „új földesurak" a gazdálkodási módszerek javítása helyett inkább arra törekedtek, hogy minél nagyobb kiterjedésű birtokokon építsék fel fényűző kastélyaikat. Az új földesúrnak volt munkaereje és rendszerint értékesíteni tudta parasztjainak termeivényeit. Mindegyikük igényt tartott a beszolgáltatásra is, tehát arra, hogy a birtokoshoz tartozó parasztok ter19 Aries, I960., Borst, 1957-1963/I-VI., Borst, 1979., Borst, 1983., Borst, 1985., Bosl, 1964., Bosl, 1972/1—

II., Bosl, 1975: 403-24., Bosl, 1980., Bradley, 1987., Brunner, 1965., Brunner, 1968: 103-27., Bujak, 1905: 19-84., Duby, 1977., Fomienkowa, 1956., Franz, 1976., Fügedi, 1976., Fügedi, 1981., Graus, 1953/1.1957/11., Graus, 1963: 279-305., Graus, 1969/a: 5-42., Harnisch, 1980., Hensel, 1956., Hensel, 1967., Holmes, 1952., Janota, 1979: 225-42., Kacsmarcsik, 1967., Ledvinka-Pesek, 2000., Lowmianski, 1963: 102-09., Lowmianski, 1978., Lutchinsky, 1896: 183-96., Ludat, I960., Macek-Graus-Tbensky, 1958/1., Razumovszkaja, 1958., Rüssel, 1958: 1-52., Saalfeld, I960., Székely, 2002: 157-64., Thompson, 1952: 1123., Udalcova, 1986/1: 185-209., Verlinden, 1955/1., Wenskus, 1977.