Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Mindennapi történelem az ütközőzónában

politika. Többféle történelem van. Vannak végkifejletükhöz elérkező folyamatok és vannak megtorpanások, sőt visszaesések. Az események regionálisan eltérnek egymástól. Láncolatot alkotnak, de a láncszemek nem egyformák. Mindamellett csak a kellő távolságból nézve mondható a láncszemek sokasága láncolatnak, az események tömege az egész láncolatot érzékelve válik átláthatóvá. Csak ekkor mondhatni róluk, hogy az események előrehaladó folyamatot alkotnak, ekkor már nemcsak feltételezhetjük, hanem meg is tapasztalhatjuk, hogy a történelem időben és térben egyaránt zajlik. A történelem „többdimenziós" képződmény, amelyet „egydimenziós" lények alkotnak. Ez ellentmondás ugyan, de a történelemcsinálás ellentmondása nélkül nincs történelem. Talán maga az ellentmondás a történelem, hiszen általa válik a kisemberek sorsa a társadalom történetének részévé. A kisemberek azonban nem látnak bele abba, hogy mi megy végbe, nem is akarják, de legfőképpen nem tudják irányítani az eseményeket, éppen ezért nem is igen szólnak bele a politikába. Mondhatná akárki, hogy ez csak feltevés, egyáltalában nem objektiválódott tapasztalat. Persze lehet, hogy a helyzet másként fest. Amit érzékelhetünk, az nemcsak látszat, felszín, ellenkezőleg, talán maga a történelem szerkezete. Anynyi mindenestre bizonyos, hogy a történetírók többségének véleményével ellentétben a kisemberek életének tényei megkerülhetetlenek, áttételesen meghatározzák a politikusok cselekedeteit is. Végeredményben be kell látnunk, hogy a mindennapi történelemben bizonyosan reálfolyamat megy végbe, s ezt a kisemberek problémái töltik ki. Ugyanezen okból kifolyólag a társadalom egészének története csaknem teljes egészében depolitizált história. A reálfolyamatok törvényei átfogóak, átjárják minden társadalmi réteg életét, de szinte valamennyit másként hatják át. Másfelől territoriálisán és kronológiailag értékelve a történteket, jellegük - egymáshoz viszonyítva - különbözőnek tűnik. Más a reálfolyamat az ókori Európában és más a középkoriban. Ráadásul másként zajlik le DélEurópában, mint Északnyugat-Európában. Azon felül alapvetően eltér a Kelet-Európában érzékeltektől. És természetesen valamennyi a maga módján határozza meg az emberek mindennapi életét mind az archaikus civilizációkban, mind Európában. Hérodotosz óta ezt tapasztalták Ázsiában, illetve Európában. Később Amerika megismerése nyomán kellett átrajzolni a világképet. Az egész problematika megítélésekor a legtöbb nehézség abból adódik, hogy Európa sorsa egyedi, bár a többi kontinensétől eltérő, ám regionálisan és kronológiailag egyaránt motivált. Ami közös valamennyi történetben az abból áll, hogy a földünkön a kisemberek és a soraikból kiemelkedő elit históriájában egyaránt érvényesülnek a reálfolyamatok. Erre a közös alapra támaszkodik valamennyi réteg és csoport történelme, ezért a szubkultúrának önmagában alig van értelme, csak a „kis"- és a „nagykultúra" együttese alkot történelmet. Tulajdonképpen a politika eseménytörténete is csupán az elit megnyilvánulásainak krónikája. A tudományos munkamegosztásban mégis egészen széles körben elterjedt egy-egy réteg, csoport, osztály önmagában álló vizsgálata. A néprajz művelőinek többsége a parasztokra irányítja figyelmét, nem nagyon érdekli a társadalom egésze, nem hajlandó figyelembe venni a kulisszák mögött lejátszódó reálfolyamatokat. Ha valaki azt gondolná, hogy talán téved, azt tapasztalja, hogy a szakemberek többsége belenyugodott ennek ellenkezőjébe. A múltat ábrázolva évezredeken át nem volt divat és még ma sem elemi követelmény felfedni a reálfolyamatokat, elegendő, ha valaki tanulmányozza a következményeket és oksági viszonyt feltételez a közelmúlt (vagy a jelen) tényei, nemkülönben az egy nyelvet beszélő emberek csoportjának a távoli múltban tapasztalható megnyilatkozásai között. A hagyomány szinte töretlen, a hagyományozódás az egy nyelven beszélők mindenkori közegében megy végbe. A közelmúlt-